Képes beszámoló

Most ilyen az erdő nálunk

Erdei csendélet

Ilyen a kertünk.................... eső után.

Egyre közelebb

Szeretem a gyűszűvirágot, mert mindig azt érzem, hogy mosolyog rám.

Szeretem a formátlan szeplőit,  a kis szőröket is a virágok szélén. :))) 

Rozi babakocsiban

Teszek fel csuhébabát is, mert még azt gondoljátok, hogy hűtlen lettem hozzájuk. Pedig nem így van ám!! :)))

Szinte naponta tartok kézműves foglalkozást az erdei iskolában. 

  

Új élet

Van a házunk mellett egy hatalmas korai juhar. Rengeteg termése hullott az udvarunkba..

A férjem elhatározta, hogy összeszedi a magokat, s kiviszi az erdőbe szétszórni, hogy sok-sok fa legyen belőlük.

A múlt heti viharok miatt a magok egy kupacban hevertek a házunk mellett. Ma, ahogy teregetni vittem a frissen mosott ruhákat, hirtelen megláttam a sok-sok új életet.

A természet tudja a dolgát..................................., csak mi emberek vagyunk mindig elégedetlenek.
Az is lehet, hogy a természet tudja a dolgát, az ember pedig tanulja???!!! :)))

Vasárnap reggel

A Bakonyban újra kisütött a Nap.

Reggeli kávémat szürcsölgettem a teraszon, s hagytam, hogy átjárja testem a meleg, a fény, az energia.

Csak bambultam magamban, s közben a szemem a kertünkkel tette ugyanezt.

Hirtelen a Nap sugarai átvilágítottak a fűben valamit, ami fényesen ragyogott.

Megörökítettem nektek is. Töltődjetek belőle!!!! :))))

Sámli

Már régóta szerettem volna egy olyan sámlit, ahol a gyerekekkel egymás szemét látjuk.

Nekik nem kell felnézni rám, s én egy magasságban vagyok velük.

Most teljesült az álmom, mert Kati barátnémék elkészítették az én sámlim.:)))

Titkos fiókja is van ám!!!! Ott laknak a sámli angyalai. :)))

Míg megnövök
Engem ne emeljen a magasba senki,
ha nem tud addig tartani,
míg tényleg megnövök.
Guggoljon ide mellém,
ki nem csak hallani,
de érteni akar,
hogy közel legyen a szívdobogásunk.

Birtalan Ferenc 

Akarat vagy fejlődés?

                                 

Aztán meglátott a moha között egy hangyát. Kicsike kis sárga hangya volt, és hatalmas nagy fenyőtűt cipelt. Elakadt vele, kínlódott. "Vajon hova viszi? Milyen nagy akarat van benne! Mennyi sok akarat van a világon, lent és fönt és mindenütt. Sokféle nyüzsgő összevissza akarat, ami mind előbbre visz valamit... de mért és hova, ki tudja azt?..."
	Wass Albert

Kötelék

Unalmasak, átlagosak a fotóid, mert te csak szépet fényképezel- közölte velem Bogi lányom.
Mélyen elgondolkodtatott.

E.ON Természetbarát találkozó beszédes kezekkel

Fotókat szerettem volna készíteni a rendezvényről, de a kezek mostanában gyakran elterelnek az adott témáról.

M

 Azért mi is tartottunk ám foglalkozást!!!

Önportré arc nélkül

Játékba kezdtem..................................

Nekem tetszik

                                                                                      Gera Klári alkotása

Szent Ferenc

Már napok óta munkálkodik bennem ez az érzés.

Könyvajánló

Könnyed szépségek csuhéból

Ha máskor nem is, decemberben szinte minden lakásban lehet találni csuhéból készült tárgyakat: egy-egy angyalkát vagy csillagot a karácsonyi díszek között, vagy egy egész csuhébetlehemet. Mert – természetes anyag lévén – melegséget sugárzók, könnyedek és finom bájjal megáldottak a kukorica ezen gyermekei. És még mi minden készíthető belőle! A Cser Kiadó Csuhémunkák című könyvét az is haszonnal és élvezettel forgathatja, aki arra kíváncsi, milyen út áll az ő csuhétárgya mögött, és az is, aki ezek után maga szeretne ilyet készíteni. A kézműves technikákat bemutató sorozat többi tagjához hasonlóan ez a kötet is a kellemes mennyiségű, érthető mélységű, ugyanakkor biztos alapokat nyújtó háttérrel kezdi. Mert ha magunk nézünk csuhé után, lehet, hogy itt dolmányként, ott viszont sústyaként, ám amott csivaként érdemes szóba hozni. Bár a csuhét azért ma már mindenhol értik… Szól magáról a kukoricáról, annak történetéről, és persze külön a csuhéról – általában a kézművesség szempontjából, és a már a gyakorlatba átvezető anyagismereti tudnivalókéból is. Mert nem mindegy, milyen kukorica csőborító levelével kell dolgozni, hogyan tároljuk, fehérítjük(!). Onnantól kezdve, hogy kezünkben a csuhé, minden sokkal könnyebb! Játszóházakban is kedvelt, hiszen könnyen formálható anyag, ám ahhoz, hogy igazán kezes legyen, azért érdemes felkészülni. Tudásban. Mert sok eszköz nem kell hozzá: áztatóedény, itatósnak törülköző, olló, rafia és tű, cérna – a kis figurákhoz ennyi elég. A különböző használati tárgyaknál már bonyolódik a helyzet, de amíg idáig eljut az ember, addigra el tudja dönteni, szereti-e annyira ezt a tevékenységet, van-e annyi sikerélménye, hogy érdemes legyen beruházni egy-két profi eszközbe vagy mondjuk egy lécvázas keretbe. Addig ugyanis biztosan elkészül jó néhány bábu – leányok, vitézek, asszonyok, királyok, sőt, háromkirályok, a jászol közelében álló állatokkal. Majd a többi: csiga, szarvas, ló, pillangó, sok madár és tyúk, húsvét közeledtével a nyuszik. Mire ezeken túljutunk, már úgyis az esték, hétvégi délutánok elválaszthatatlan része lesz a halk zizegés, aztán mehetünk magunk csuhét gyűjteni, hogy jövő karácsonyra kézzel készült táskával, könnyű papuccsal, kaspóval és a legkülönbözőbb formájú tárolókkal lepjük meg családunk tagjait. Bárány Mara: Csuhémunkák (Cser Kiadó, Budapest, 2008)

Házi kövirózsa, fülfű

A növény családunk egyik régi kedvence.

Bedörzsölhetjük vele a csípéseket és a vágott sebeket, ugyanis az Aloe verához kissé hasonló gyógyhatása van / bár a két növény nincs rokonságban egymással/.

Fülfájásra is kiváló.

Régen a házak tetején termesztették, mert úgy vélték, megvédi a zsúpfedelet a tűztől. 

Tyúkszemek eltávolítására is felhasználható.

Élő népművészet

A nép életéből lassan, de kérlelhetetlenül írtja a hagyományt maga az élet.
Ezzel szembeszállni, egy természetes folyamat elé gátat vetni hiába való törekvés volna.
Most a művelt rétegen a sor, hogy felkarolja, megőrizze, hogy élete cselekvő részévé tegye.” 

                                                                          /Kodály Zoltán/

Megújult az Élőnépművészet.hu. Örömmel jelentem, hogy új ruhát kapott az Élőnépművészet.hu!

Magvetés

Újra elkezdődött az erdei iskolák időszaka.

Nagyon sokat vagyok gyerekek között, s ezt én úúúúgy szeretem.

Olyan hálásak, kedvesek,bátran elmondják az érzéseiket. 

Ma is olyan lelkesek voltak, hogy szinte szárnyaink nőttek. :)))

Olyanok, mint egy pitypang, ami tökéletes..................kerek egész, de a legapróbb szélfúvásra széthullana.

Miért keresnék távoli csodákat?

hiszen, hogy élek, maga is csoda!

Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem,

csodálni ezt meg nem szűnök soha.

Csoda, hogy látok, hallok és beszélek,

csoda, hogy érzek és gondolkodom,

képzeletemben képek szárnyasodnak

s betűhálómmal őket elfogom.

Csodálatos, hogy mennyiféle kép van,

s ahány ember, megannyi  képzelet.

Mindenki  lát, csupán röptén elfogni

kevesen tudják ám a képeket,

...

de honnan ez, én is miként csinálom?

Ez az, ami oly rejtelmes, mesés.?

                         (Várnai  Zseni)

Szeretem zenék................és más is

..............és egy kukorica-lelkű csuhébaba,

.............................és ezt a tojáshéjat  találtam a fűben.

Kicsi madárkáink vannak!!!!!!!!!! :)))

Rózsaszín tündér

 

Szeretnék hosszasan csevegni a babáimról, de ez nekem valahogy nem megy.

Ki tudja, hogy miért???