2009. május 12., kedd

Íriszek


Gyermekkoromban útszéli virágnak tekintettem az íriszeket. Valahogy úgy éltem meg, hogy rengeteg található belőle az árkok partján. Puritánnak, szerénynek láttam.
Ahogy az idő haladt, ezek az egyszerű virágok nemesedni kezdtek a szememben.
Ma a tökéletességet látom bennük.
Én balga kislányka, hogy miket nem gondoltam!!!!

5 megjegyzés:

Anice kötős blogja írta...

Csuda szép kollázst készítettél!

csutkailda írta...

Köszönöm Anice!
Már megérte feltenni a képet!!!!
Remélem, hogy Te is kaptál abból az energiából, amellyel a természet megajándékoz mostanában.

Anice kötős blogja írta...

Nekem is vannak íriszeim, úszéli körülmények között egyelőre, de sorban nyílnak: legelőször a törpék, aztán a lilák, aztán a magas fehérek és a sárga-bordók zárják a sort, pedig egyszerre ültettem

Hunszil írta...

Gyönyörűek... valami közöset újra találtam bennünk:) az íriszek szeretetét :)
vannak véletlenek:)))???
Sárgát még viszont nem láttam gyönyörűűűűűűűű

csutkailda írta...

Hunszil!
Örülök, hogy írtál! :))))
Puszi: Ilda