2009. május 20., szerda

Virágáruslány

Tündér

"Lelkem mélyén él egy tündér
Ki mindig csak ad, soha nem kér
Békés, szelíd a tekintete
Apró, törékeny a termete
Kicsiny keze oly gyengéden
Puhán, melegen, megértő
Törölgeti verejtéked
Tudja, mit adhatna néked

Ismeri szíved vágyát
Valóra váltaná az álmát
Ha tehetné, fogná kezed
Bölcsőben ringatná lelked
S hintene békességet
Törődést és melegséget
Minden fűre, minden fára
S gyengéden nézne a világra

Megmutatná, hogyan szeress
Biztatna, lépted legyen egyenes
Figyeld a fényes csillagképeket
S merj álmodni merészeket

És nézd a csicsergő madarat
Mely szárnyal, mint a szabad akarat
Közben lassú dallamot dúdolna
Melytől szíved meglágyulna

Talán egyszer eljön az idő
S a tündér álma valósággá nő
A világban béke honol majd
Lesz, ki életednek értelmet ad
Aki helyette fogja kezed
S az éjben suttogja a neved
Szemedben kigyúlnak a fények
S valóra válnak a hiú remények."

4 megjegyzés:

Julcsi írta...

Leginkább a haját szeretem:)) Meg az egészet úgy, ahogy van:)))

Lonci írta...

De jóoooo:-))) ez is!

unikat írta...

Annyira szép vers!
S a kalapok még mindig a gyengéim. Elemgyek hozzád csuhébabának. :-)

csutkailda írta...

Köszönöm Lányok!:)))