2010. június 20., vasárnap

Képes beszámoló

Most ilyen az erdő nálunk



Erdei csendélet


Ilyen a kertünk.................... eső után.







2010. június 13., vasárnap

Egyre közelebb


Szeretem a gyűszűvirágot, mert mindig azt érzem, hogy mosolyog rám.
Szeretem a formátlan szeplőit,  a kis szőröket is a virágok szélén. :))) 

2010. június 9., szerda

Rozi babakocsiban



Teszek fel csuhébabát is, mert még azt gondoljátok, hogy hűtlen lettem hozzájuk. Pedig nem így van ám!! :)))
Szinte naponta tartok kézműves foglalkozást az erdei iskolában. 


  

2010. június 8., kedd

Új élet

Van a házunk mellett egy hatalmas korai juhar. Rengeteg termése hullott az udvarunkba..
A férjem elhatározta, hogy összeszedi a magokat, s kiviszi az erdőbe szétszórni, hogy sok-sok fa legyen belőlük.
A múlt heti viharok miatt a magok egy kupacban hevertek a házunk mellett. Ma, ahogy teregetni vittem a frissen mosott ruhákat, hirtelen megláttam a sok-sok új életet.
A természet tudja a dolgát..................................., csak mi emberek vagyunk mindig elégedetlenek.
Az is lehet, hogy a természet tudja a dolgát, az ember pedig tanulja???!!! :)))

2010. június 6., vasárnap

Vasárnap reggel



A Bakonyban újra kisütött a Nap.
Reggeli kávémat szürcsölgettem a teraszon, s hagytam, hogy átjárja testem a meleg, a fény, az energia.
Csak bambultam magamban, s közben a szemem a kertünkkel tette ugyanezt.
Hirtelen a Nap sugarai átvilágítottak a fűben valamit, ami fényesen ragyogott.
Megörökítettem nektek is. Töltődjetek belőle!!!! :))))

2010. június 5., szombat

Sámli

Már régóta szerettem volna egy olyan sámlit, ahol a gyerekekkel egymás szemét látjuk.
Nekik nem kell felnézni rám, s én egy magasságban vagyok velük.
Most teljesült az álmom, mert Kati barátnémék elkészítették az én sámlim.:)))

Titkos fiókja is van ám!!!! Ott laknak a sámli angyalai. :)))
Míg megnövök
Engem ne emeljen a magasba senki,
ha nem tud addig tartani,
míg tényleg megnövök.
Guggoljon ide mellém,
ki nem csak hallani,
de érteni akar,
hogy közel legyen a szívdobogásunk.
Birtalan Ferenc 

2010. június 1., kedd

Akarat vagy fejlődés?

Aztán meglátott a moha között egy hangyát. Kicsike kis sárga hangya volt, és hatalmas nagy fenyőtűt cipelt. Elakadt vele, kínlódott. "Vajon hova viszi? Milyen nagy akarat van benne! Mennyi sok akarat van a világon, lent és fönt és mindenütt. Sokféle nyüzsgő összevissza akarat, ami mind előbbre visz valamit... de mért és hova, ki tudja azt?..."
Wass Albert