2009. június 30., kedd

A Hétfejű Tündér


Nem volt nálam csúnyább gyerek Rácpácegresen. Azazhogy mit beszélek, hetedhét országon nem akadt nálam csúnyább gyerek. A lábam gacsos volt, a hasam hordóhas, a fejem úritök, az orrom ocsmonda, egyik szemem balra nézett, másik szemem jobbra nézett, hívtak emiatt kancsalnak, bandzsalnak, sandának, bandzsának, kancsinak, bandzsinak, árokba nézőnek; tyúkmellem volt, suta voltam, fülem, mint az elefánté, harcsaszám volt, puklis karom, a termetem girbegurba.
Hát ilyen csúnya voltam.
Vagy tán még annál is csúnyább.
Úgy szégyenkeztem emiatt, ahogy még senki Rácpácegresen. És forrt bennem a düh, emésztett a méreg, rágtam magam, elöntött az epe. Miért vagyok én ilyen csúnya? Kiért? Miért? Mi végre? Ki végre?
Két zenész lakott a szomszédomban Rácpácegresen. Jobbról Rácegresi, balról Pácegresi. Rácegresi tudott furulyázni, Pácegresi nem.
Rácegresi azt mondta nekem:
– Csúnya vagy, csúnya vagy, de azért rád is süt a nap. Ha egyszer jó szíved lesz, el is felejted, hogy csúnya vagy. És meg is szépülsz tőle.
De én nem jó akartam lenni. Szép akartam lenni. Mérgelődtem, acsarkodtam, kardoskodtam, epéskedtem.
Pácegresi meg azt mondta:
– Olyan randa vagy, hogy nem lehet rád nézni. Téged elvarázsoltak. Ez a hétfejű szörny varázsolt el téged biztos, aki itt lakik Csodaországban. Azt kellene megölnöd.
– De amikor olyan szépen énekel – mondtam neki.
Pácegresi legyintett.
– Álnok ének az – mondta. – Így csalja tőrbe az áldozatait.
Ez a hétfejű szörny vagy hétfejű sárkány, avagy hétfejű boszorka ott élt hozzánk közel. Mert Rácpácegres a Négyszögletű Kerek Erdő közepén van, s innen csak egy ugrás Ajahtan Kutarbani király fazsindelyes palotája, s a palota mögött meg rögtön kezdődik Csodaország. Ott lakott ez a hétfejű micsoda. És esténként gyönyörűen énekelt. Hét szólamban. Mind a hét szájával más szólamot. Hát ő varázsolt el engem. Őmiatta lettem ilyen rút. Na megállj! – gondoltam magamban! Elhatároztam, hogy megölöm.
– Ez az egyetlen lehetőség – helyeselt Pácegresi, a zenész, aki annyira nem tudott furulyázni, hogy már nem is akart, a furulyája is tömör arany volt, lyuk se volt rajta.
Ettől kezdve mindennap edzettem, hogy legyőzhessem a hétfejű szörnyet. Hétfőn sárkánytejet ittam, kedden lándzsát szórtam, szerdán karddal hadakoztam, csütörtökön baloskával, pénteken péklapáttal, szombaton szablyával, vasárnap vassal, vérrel, vencsellővel.
Meg is erősödtem hamar, s egy éjszaka nekiindultam. Karddal, lándzsával, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel.
– Megöllek, gonosz szörny, megöllek, elvarázslóm – ropogtattam a fogaim között.
A talpam alatt rídogáltak a füvek. Csak mentem: bimm-bumm. Mit nekem füvek! A fejem felett recsegtek, sírdogáltak a fák. Csak mentem: dimm-dömm. Mit nekem fák! Az ég sóhajtozott, a föld nyöszörgött. Csak mentem: zitty-zutty. Mit nekem ég, mit nekem föld!
Hajnaltájt értem Csodaországba, még alig-alig pirkadt. De rátaláltam a hétfejűre. Ott aludt egy eukaliptuszfa alatt, be volt hunyva mind a tizennégy szeme.
Nosza, nekiestem. Sutty, levágtam az első fejét – mintha egy húr pattant volna el, földtől holdig érő, megzengett a világ. Fölébredt persze, álmélkodva bámult rám tizenkét szemével. Nem kíméltem, nyissz, levágtam a második fejét is! Illatok szabadultak el ekkor, kikerics, fodormenta, kakukkfű, orgona és nárcisz illata. Felém nyúlt, meg akart fogni. De nem hagytam magam. Dolgoztam keményen a karddal, lándzsával, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel.
Lehullt a harmadik feje is – források, csermelyek bugyogtak fel egy pillanatra.
A negyedik is – aranyhajfonatok libbentek s tüntek el a fák közt.
Az ötödik is – felcsilingeltek s elhaltak szánhúzó lovak téli csengettyűi.
A hatodikat nagyon féltette, húzta, óvta, de nem menekült. Lenyisszantottam. Harang szólalt meg akkor, sok békességes harang. Egyre halkabban, egyre halkabban…
De akkor, jaj, elkapott! Szorosan magához ölelt, mozdulni se tudtam. A fejem épp a mellére szorult, hallottam a szívdobbanásait. Kopp-kopp – dobogott a szíve. És azt kérdezte tőlem:
– Mit vétettem én neked, ember fia?
– Megölhetsz – mondtam neki –, szétroppanthasz. De akkor is jól tettem, amit tettem, mert ilyen csúnyává varázsoltál. Én vagyok a legcsúnyább ember a földön.
Fölpillantottam, megláttam a szemét. Fénylett a szeme, mint a szép távoli csillag. Megláttam az arcát. Tavak jóságos tükre, föld barna nyugalma, templomok békéje, májusi rétek szépsége – ilyen volt az arca.
– Te bolond, te bolond – mondta kedvesen. Megcsókolt jobbról, megcsókolt balról, megcirógatott.
Ez nem öl meg engem, ez nem varázsolt el engem, ez nem bánt engem, ez szeret engem. És már sírtam is; te úristen, hat fejét levágtam!
Elengedett. A szeme tükrében megláttam magam. A lábam egyenes volt, a hasam sima, a fejem hosszúkás, nem voltam se bandzsa, se lapátfülű, se tyúkmellű, se harcsaszájú.
Térdre estem előtte.
– Nem érdemlem én ezt – mondtam neki –, változtass vissza rúttá. Hiszen hat fejed levágtam. Jaj, csak visszaragaszthatnám!
Rázta a fejét, hogy nem lehet. Mosolygott. Ekkor kelt föl a nap, rásütött. Akkor jöttem rá, hogy hiszen a Hétfejű Tündért akartam megölni, a világ legjóságosabb tündérét. Balga ésszel hat fejét levágtam.
Mi lesz, ha ez az egy feje is elvész?
– Engedd meg, hogy a testőröd legyek, engedd, meg, hogy őrizzelek - mondtam neki.
Bólintott.
Soha többé nem mentem vissza Rácpácegresre, ott maradtam a tündért vigyázni.
Őrzöm őt ma is, lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel.
Ne is próbáljatok rossz szándékkal közeledni hozzá! Nem engedhetem bántani.
Mert egy bolond levágta hat fejét, csak egy maradt neki. Erre az egyre vigyázzunk hát mindannyian. Lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel. És szeretettel.

2009. június 29., hétfő

2009. június 28., vasárnap

Kibuggyant belőlem


Többen írtátok, hogy nálunk minden olyan idilli.
Nehogy azt gondoljátok, hogy nekünk nincsenek gondjaink, megoldandó feladataink.
Gyermekkorom óta álmodozónak tartanak, mert mindig kerestem magamnak az apró örömöket. Olyanokban láttam a szépséget, amit egyesek nevetségesnek tartottak.
Egy biztos, hogy álmodtam magamnak egy világot, s ettől senki nem tudott eltántorítani.
Ma már örülök, hogy olyan következetesen ragaszkodtam az álmaimhoz.
Ebben a világban másfajta értékek szerepelnek, mint ahogyan ma élnek az emberek.
Szeretem a megálmodott világom, mert itt az számít, hogy te milyen ember vagy, te mennyit tudsz adni.
Nem számít, hogy mennyi pénzed van, milyen házban laksz, mennyi márkás dologgal vetted magad körül.
Ebben a világban fürdünk a szeretetben, mert tiszta lelkű gyermekekkel vagyok körülvéve.
Ebben a világban fényesnek érzem magam, s tudom, hogy minden örök értékű, amit létrehozunk.

Kuruc Napok Pétfürdőn









2009. június 24., szerda

2009. június 23., kedd

Dudar-Bakonynána alkotóinak kiállítása




Végtelenül büszke vagyok KÉZMŰVES BARÁTAIMRA.

2009. június 22., hétfő

Fészek

Ilyen madaras fészkek készültek egy esküvőre.
A vendégek kapták ajándékba. Remélem, hogy szépnek látják, s megérzik az üzenetét. :)))

Tűzugrás

Örömtűz égett a kertünben.
Ez az este olyan varázslatos, meghitt volt, hogy alig tudtam fényképezni.
Egy biztos: SZER-ETET kötött össze bennünket! :)))

2009. június 21., vasárnap

2009. június 20., szombat

Útravalóul Csipkebogyónak

Sok-sok szeretettel:

2009. június 19., péntek

Napbaba

Tegnap elmesélték a gyerekek, hogy szombaton kirándulni mennek Zirce. Kicsit szomorúak voltak, mert esőt jósoltak erre a napra. Úgy szerettem volna megvigasztalni őket, ezért az az ötletem támadt, hogy ma napbabát fogunk készíteni. Szerintem ez egy kultikus baba.
Kértem, majd tegyék az ablakukba.
Nagyon várom, hogy holnap milyen lesz az időjárás!!!!!

Ezek az elkészült naptündérek. Elárulom Nektek, hogy ez az én kedvenc népi játékom!!! :)))Olyan szépek!!!! Ugye???


Gyertyamártás

Elkezdődött a nyári táborozások időszaka. Ez az jelenti számomra, hogy rengeteg kézműves foglalkozást kell tartanom. Ez jó!!!! :))) Tegnap például gyertyát mártottunk.
A gyerekek nagy-nagy türelemmel végzik ezt a tevékenységet, s még
az eleven, mozgékony fiúk is angyalokká változnak.
Ti szeretitek a gyertyamártást??????

Néhány mívesebb gyertyamártó edény.
Reggeli gondolat:
"Tégy valamit annak érdekében, hogy újra megteljen az életed fantáziával. A fejünk fölött itt az égbolt, amelyet az emberiség évezredes megfigyelések során már annyiféleképpen magyarázott. De most felejts el mindent, amit a csillagokról tanultál, és újra angyalokká változnak, vagy gyermekekké, vagy bármivé, amiben éppen kedved van hinni. Ettől még nem leszel buta, hiszen ez csak egy játék, de gazdagabbá teheted az életed."

/ Paulo Coelho/

2009. június 18., csütörtök

Slambuc


Mivel a férjem elutazott Erdélybe, így kerestem egy receptet.

Íme:

" Alföldi pásztorétel.
Elkészítése 2-3 óra lehet, de érdemes rászánni egy jó délutánt, mert elhúzódhat.
Kell hozzá tűz, bogrács, személyenként kb. 10 dkg szalonna, 3 marék száraz lebbencs(laska) tészta, 3 nagyobb krumpli, fél fej hagyma, só és víz. Az arányok hozzávetőlegesek, érdemes jó nagy adagot készíteni és érzéssel! Persze ez melyik ételre nem igaz?
A tűz legyen egyenletes és mérsékelt, ne nyaldossák a bográcsot a lángok!
A szalonnát kis kockákra vágjuk, kisütjük a zsírját, a töpörtyűt kikanalazzuk. Paprikás szalonnával kesernyés lehet az eredmény, kerüljük, a füstölt szalonna viszont a legjobb. A zsírban aranybarnára rittyentjük a lebbencstésztát. A hagymát is ebben a zsírban pirítsuk meg, ha kívánjuk. Akkor dobjuk bele, mikor a tésztának már nem sok kell. De nem kötelező.
Tehát a tészta szép piros-barna. Ekkor hozzáadjuk az összes további összetevőt, a krumplit kockára, a hagymát karikára szelve, a töpörtyűt, annyi vizet, hogy ellepje és sót ízlés szerint. Várunk, várunk. A víz lassan felforr, várunk. Közben néha rántsuk meg a bográcsot, hogy átforduljon a massza, ne ragadjon a bogrács falához, de lényeges, hogy kevergetni nem szabad! Így az egész miskulancia egyben fő meg, mire a víz elforr. Addig várunk együtt, szeretetben. Már egy órával elkészülte előtt nagyon finoman illatozik, hogy jól megéhezzen mindenki, mire merni lehet!"

2009. június 17., szerda

Találós kérdés

Vajon mi látható a képen?

TAS VEZÉR

ŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ!

2009. június 12., péntek

2009. június 10., szerda

Bevállalós

Kedves Colette!
Íme a rumlis műhely! Neked, Nektek tetszik?
Számomra kiábrándító!!!!
Most nézem, hogy ez a 100. bejegyzésem!!!!
99 harmónikus ...ta-tam a 100. kiábrándító!!!!
Szeretnétek ajándékot?

Nyári élet a műhelyben

Már olyan régen tettem fel képet a műhelyről, hogy most úgy gondoltam, hogy bepótolom.
Szeretem ezt a helyet, mert szinte úgy járok ide, mint a templomba.
A gyerekeimet veszekedni sem engedem a falai között.
Itt töltekezem, itt élem meg magányos farkas énemet, no meg a tomboló közösségi emberét is.

2009. június 9., kedd

Bakonynána


„ – A jó, ha útjára engeded, mindig legyőzi a rosszat
– Mondta mély dörmögő hangon az öreg, mint ahogy a fény legyőzi a sötétséget. Mondom, ha útjára engeded. Mint ahogy a tiszta tükör útjára engedi a fényt, odatükrözi, ahova irányítod.
A tiszta tükör. Vakult tükörben elvész a napfény, gyerek. Igyekezz hát, hogy tiszta tükör lehess, amilyennek Isten megteremtett, s akkor tied lesz az Ő jóságos ereje, tied lesz mindég, továbbsugárzása… Nehéz ezt felfogni, tudom – tette hozzá kis szünet után -, pedig ebben rejlik a nagy titok… "
Was Albert: Hagyaték

Hetedhét

Nagycsili, Szera hívott erre a játékra.
Íme:
1. Hiszek a SZERETET ISTENÉBEN.
2. Őrzöm, vigyázom családom belső ritmusát, egyensúlyát.
3. Egy szép világról álmodom.
4. Ragaszkodom a saját álmaimhoz.
5. Fontos számomra vigyázni, gyógyítani az emberi lelket.
6. Hiszem azt, hogy alkotni, tanulni, tanítani jöttünk ide a Földre.
7. A népi kézművesség szerelem, misszió számomra.
Drága Szera, Nagycsili!
Köszönöm, hogy gondoltatok rám!
Szép életet kívánok Nektek, s minden kedves Olvasómnak!
Szeretettel: Ilda

Nyárünnep

2009. június 4., csütörtök

Kicsi bubák

Bubája, bubácska,
Esti csillag ragyog,
Aludjál, aludjál,
Én is álmos vagyok.
Tündér öltöztessen,
Csillag csókolgasson,
Liliom öleljen,
Anyád simogasson.

2009. június 3., szerda

Szertan

A könyvhétre megjelent Színia Bodnár Erika: SZERTAN című könyve, 90 perces DVD melléklettel.
A szerző ajánlása:

Ez a könyv az összes eddig megjelent könyvem összegzése, kivonata, lényege: Mindaz, amit a mai napig az őstudásról tudok, vagy tudni vélek. Aki velem tart, nem a múltban keresi többé a magyarságát, hanem a jelenben és a jövőben, mert megérti, hogy a magyar tudás itt és most létezik. Pontosan ugyanúgy, ahogy sok ezer évvel ezelőtt létezett.
A film és a SZER-TAN könyv együtt olyan tudást alkotnak, amelyet minden magyarnak ismerni kellene, és remélem, hogy ez a cél előbb-utóbb megvalósul. Rajtam minden esetre már nem múlik.

Ezt a könyvet nem csak a magyaroknak, hanem az egész Földnek szántam, így mindez angolul is megjelenik, AkiRéma címmel.
Azt szeretném, ha ezzel más népek is megértenék, hogy kik
vagyunk mi magyarok .
Azt szeretném, amit Petőfi a Nemzeti dalban:
Mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot

További Színia könyvek:

2009. június 1., hétfő

A boldogság pillanatai


Elérkezettnek éreztük az időt, hogy berendezzük a jurtánkat.


Az első éjszaka.