Gyermekkoromban útszéli virágnak tekintettem az íriszeket. Valahogy úgy éltem meg, hogy rengeteg található belőle az árkok partján. Puritánnak, szerénynek láttam.
Ahogy az idő haladt, ezek az egyszerű virágok nemesedni kezdtek a szememben.
Ma a tökéletességet látom bennük.
Én balga kislányka, hogy miket nem gondoltam!!!!
5 megjegyzés:
Csuda szép kollázst készítettél!
Köszönöm Anice!
Már megérte feltenni a képet!!!!
Remélem, hogy Te is kaptál abból az energiából, amellyel a természet megajándékoz mostanában.
Nekem is vannak íriszeim, úszéli körülmények között egyelőre, de sorban nyílnak: legelőször a törpék, aztán a lilák, aztán a magas fehérek és a sárga-bordók zárják a sort, pedig egyszerre ültettem
Gyönyörűek... valami közöset újra találtam bennünk:) az íriszek szeretetét :)
vannak véletlenek:)))???
Sárgát még viszont nem láttam gyönyörűűűűűűűű
Hunszil!
Örülök, hogy írtál! :))))
Puszi: Ilda
Megjegyzés küldése