2010. május 31., hétfő

Kötelék



Unalmasak, átlagosak a fotóid, mert te csak szépet fényképezel- közölte velem Bogi lányom.
Mélyen elgondolkodtatott.

17 megjegyzés:

Kati írta...

Azért én örülök a szép fotóknak továbbra is!

csutkailda írta...

Szerinted akkor nem vagyok túl csöpögős, szirupos?
Én igazából a szépet szeretem.

Ágnes Anna írta...

Nagy ajándék az nekünk, hogy a szépet látod és láttatod meg a világból!
Tartsa meg a Jó Isten ezt a képességed Egész Életedben, mert nagy szükség van az ilyen emberekre és még nagyobb az ilyen ASSZONYOKRA!:)))

softearthart írta...

Holding tight. cheers Marie

Györgyi írta...

Hát a kötelék fotód szép. Engem mégis elfogott a borzongás. Biztosan a hidegtől van. Vagy mégse?

csutkailda írta...

Anna, nagyon köszönöm a megerősítést!
Már nagyon várom a blogod!!!:))))

csutkailda írta...

Marie, köszönöm!

csutkailda írta...

Boróka, már az is eredmény, hogy valamit üzenni tudtam a fotómmal.
Igen, szerettem volna egy görcsös kötődést kifejezni a képemmel.
Azt gondolom, hogy ez az érzés időnként szerepel mindannyiunk életében, az emberiség életében is.
Elolvastam a szomorúságod okát, ez is szerepel a fotómban.
Mélység nélkül nincs magasság, ezért ezt is meg kell élnünk.
Mosollyal: Ilda

LARION írta...

Pont azért jók a szép fotóid a blogodban Ilda, mert egy állandóságot-nyugalmat-melegséget biztosít, akármikor erre járok.......
A fiatalabb generáció tudod, hogy egész más szemszögből néz rá mindenre, mint ahogy már mi sok-sok tapasztalattal a hátunk mögött nem lehetünk olyanok............
Te már azt képviseled ezekkel a csodálatos fotóiddal, ahova Ők is elfognak jutni, mikor megérnek arra, hogy mely pillanatok-érzések a legfontosabb az amúgy zaklatott, olykor nehézkes életünkben........
Csak így tovább !!!!

Györgyi írta...

Érdekes. Azt hittem nem él a történet senkinek, csak nekem. Köszönöm, hogy elolvastad. Igazad van a képed a görcsös ragaszkodásom szimboluma is lehetne.
Nehéz olyan embert találni, aki értőn olvassa időnként elrejteni vágyó gondolatainkat.

Kati írta...

Kedves Ilda, nem vagy szirupos, csöpögős, és
veled együtt én is a szépet szeretem:)
De az is igaz, hogy lányod elültette a bogarat
a füledbe és valószínűleg csúnyát is fogsz fényképezni. Szoktam nézegetni egy blogot.
A fotós szemmel láthatóan a szépet, az értékeset "menti" a fotói által, de lefotózza
az elhanyagolt, összefirkált, pusztuló értékeket is. Némelyik nagyon megrázó.

Szentpyr írta...

Amit a lánykád mond, mostanában nekem is sokat jár a fejemben. Persze nem veled kapcsolatban, magammal. Néha unalmasnak érzem, amit és ahogyan fotózom, ugyanakkor meg azt érzem, meglátni a tökéletest -ami ugyebár nem a mi érdemünk...-, aztán átengedni a saját szűrőnkön ezzel magunkat is kicsit belecsempészve a képbe jó(!) dolog. Bár az is igaz, hogy a szűrő is változik folyamatosan, néha kisebb, néha nagyobb a rostája, hol pedig bepiszkolódik egy kicsit és még az se baj.

Szeretettel: Rita

csutkailda írta...

Larion, milyen jó, hogy ilyen szép maradt a lelked!
Köszönöm a szavaid, a biztatást!:)))

csutkailda írta...

Boróka, :)))

csutkailda írta...

Kati, mindig úgy örülök neked...... olyan jó érzés a megnyugtató............. vagy éppen elgondolkodtató szavaid olvasni. :)))

csutkailda írta...

Rita, már sokszor éreztem a hasonló gondolatokat köztünk.
Köszönöm, hogy megosztottad velem, velünk a felmerülő érzéseid.:)))
Mosollyal:Ilda

jutka írta...

Más szemmel nézném a képeidet, ha ez egy fotós blog lenne. Más szemmel néznél a kamerába, ha a fotózás lenne az életed legfontosabb szenvedélye. A Te blogod nekem nem a tökéletességedről mesél, hanem rólad. Nem arra vágyom, ha hozzád jövök, hogy tökéletes fotókat lássak - lehet hogy még zavarna is a fene nagy tökéletességed ;).