2009. február 13., péntek

Csábítás


Nagy szerelmem a csuhézás. Néha azonban előfordult, hogy kicsit elcsábultam volna.
Az eszem ilyenkor mindig figyelmeztetett, hogy egy élet kevés ahhoz, hogy az ember ide-oda elcsábuljon.
Ezzel ellentétben az látom, hogy varrtok, hímeztek, horgoltok, .....s még sorolhatnám a sok tevékenységet, amiben otthonosan mozogtok.
Vajon jól gondolkodtam?

10 megjegyzés:

Julcsi írta...

Csuhézni sem tudsz mindig, mindenhol, ahogyan pl. én sem varrni. Viszont egy gombolyag fonal, horgolótű elfér mindenhol.
Én nyaralásra mindig viszek hímezni valót, reggelente korán kelek és amíg a többiek alszanak, hímezek:)
(Köszönöm a jókívánságokat és viszont kívánom Nektek is!)

Julcsi írta...

Ja, és sosem késő:)

Bea írta...

Engem nem szokott figyelmeztetni az eszem. Sem a józan, sem a másik. De így kézművességen belül ez megengedhető szerintem, ha bírja a pénztárcánk minden hobbinkhoz bevásárolni a kellékeket.
Nálam most a srapbook és a képeslapok törtek elő, pl. Nem tudom, honnan. ? Lehet, egyszerűen csak azért, mert vágytam már egy kis rajzolásra, egy kis másra...

Lonci (Győr) írta...

Szép a szíved nagyon tetszik.

HEra írta...

Én a szívemre hallgatnék...:) Lehet hogy más technika kipróbálásával tanulsz valami csuhéban is új ötletet hozót :, vagy a csuhé-tudománytól lesz a te új technikád igazán egyéni...:)

A.C.E írta...

Szia Ildikó!
Én meg pont úgy gondolom, hogy részben azért vagyunk emberek, mert lehetőséget kaptunk millió dolog kipróbálására, sőt az ere való vágyat is megkaptuk hozzá! Szerintem éljünk vele! :)

Hunszil írta...

Szia Ildikó !

Én úgy gondolom minél többet lát az ember, minél többet tapasztal..bármiből tud hasznosítani, tanulni valamit... sőt én még a saját munkáimba is tudok hasznosítani dolgokat akár nemez, akár bőr, akár festmény vagy fotóról van szó, látok valamit,foglalkoztat...tovább gondolom dolgokat és ebből a kerámiáimon is mgejelnenek pl. miták stb.
Elmondok egy pl. régen sokat foglalkoztam a sámánok díszítéseivel-előszőr megtetszett az egyszerű mintájuk, előszőr csak tojásokra írtam... aztán már nemezen is megpróbálkoztam, ékszereken tűzzománc, zsugorka, bőr, kerámia is át vittem végül megejelentek a kerámiáimon mint díszek.Szerintem ez egy tanulási tapasztalási folyamata és az ember annál több- belül...
Most nagyon tetszenek a természetben megtalálható formák..ágak, faerezet, bogyók, zúzmara és ezt applikálom a hímzéseimre, ékszereimer stb. Lehet nem nagy dolog és nem is én találtam fel valami újat.. de nekem új és gondolatokat ébreszt bennem, ezért már megérte...a jó pap holtig tanul:)

csutkailda írta...

Kedves Mindenki!
Köszönöm, hogy leírtátok a véleményeiteket.
Jó volt olvasni, hogy Ti hogyan élitek ezt meg.
Számomra pedig elgondolkodtató.
Az élet folyamatos tanítás, tanulás.

Pamlerva írta...

Kedves Ildikó!
Abban a pillanatban, amikor képesek vagyunk megosztani dolgainkat másokkal, máris megerősítést nyertünk önkifejezésünkben, egy érzelmi többletet, tegyük azt a csuhézás, a varrás, a festés vagy a szavak birodalmában. A legfontosabb:látni...minden más tőlünk függ.

Szeretettel:Hajnalka

csutkailda írta...

Kedves Hajnalka!
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Sokat jelentenek számomra gondolataid!:))
Szeretettel: Ildikó