2009. február 13., péntek

Csábítás


Nagy szerelmem a csuhézás. Néha azonban előfordult, hogy kicsit elcsábultam volna.
Az eszem ilyenkor mindig figyelmeztetett, hogy egy élet kevés ahhoz, hogy az ember ide-oda elcsábuljon.
Ezzel ellentétben az látom, hogy varrtok, hímeztek, horgoltok, .....s még sorolhatnám a sok tevékenységet, amiben otthonosan mozogtok.
Vajon jól gondolkodtam?

10 megjegyzés:

Julcsi írta...

Csuhézni sem tudsz mindig, mindenhol, ahogyan pl. én sem varrni. Viszont egy gombolyag fonal, horgolótű elfér mindenhol.
Én nyaralásra mindig viszek hímezni valót, reggelente korán kelek és amíg a többiek alszanak, hímezek:)
(Köszönöm a jókívánságokat és viszont kívánom Nektek is!)

Julcsi írta...

Ja, és sosem késő:)

Bea írta...

Engem nem szokott figyelmeztetni az eszem. Sem a józan, sem a másik. De így kézművességen belül ez megengedhető szerintem, ha bírja a pénztárcánk minden hobbinkhoz bevásárolni a kellékeket.
Nálam most a srapbook és a képeslapok törtek elő, pl. Nem tudom, honnan. ? Lehet, egyszerűen csak azért, mert vágytam már egy kis rajzolásra, egy kis másra...

Lonci írta...

Szép a szíved nagyon tetszik.

csarab írta...

Én a szívemre hallgatnék...:) Lehet hogy más technika kipróbálásával tanulsz valami csuhéban is új ötletet hozót :, vagy a csuhé-tudománytól lesz a te új technikád igazán egyéni...:)

Eszter írta...

Szia Ildikó!
Én meg pont úgy gondolom, hogy részben azért vagyunk emberek, mert lehetőséget kaptunk millió dolog kipróbálására, sőt az ere való vágyat is megkaptuk hozzá! Szerintem éljünk vele! :)

Hunszil írta...

Szia Ildikó !

Én úgy gondolom minél többet lát az ember, minél többet tapasztal..bármiből tud hasznosítani, tanulni valamit... sőt én még a saját munkáimba is tudok hasznosítani dolgokat akár nemez, akár bőr, akár festmény vagy fotóról van szó, látok valamit,foglalkoztat...tovább gondolom dolgokat és ebből a kerámiáimon is mgejelnenek pl. miták stb.
Elmondok egy pl. régen sokat foglalkoztam a sámánok díszítéseivel-előszőr megtetszett az egyszerű mintájuk, előszőr csak tojásokra írtam... aztán már nemezen is megpróbálkoztam, ékszereken tűzzománc, zsugorka, bőr, kerámia is át vittem végül megejelentek a kerámiáimon mint díszek.Szerintem ez egy tanulási tapasztalási folyamata és az ember annál több- belül...
Most nagyon tetszenek a természetben megtalálható formák..ágak, faerezet, bogyók, zúzmara és ezt applikálom a hímzéseimre, ékszereimer stb. Lehet nem nagy dolog és nem is én találtam fel valami újat.. de nekem új és gondolatokat ébreszt bennem, ezért már megérte...a jó pap holtig tanul:)

csutkababa írta...

Kedves Mindenki!
Köszönöm, hogy leírtátok a véleményeiteket.
Jó volt olvasni, hogy Ti hogyan élitek ezt meg.
Számomra pedig elgondolkodtató.
Az élet folyamatos tanítás, tanulás.

PHAEDRA írta...

Kedves Ildikó!
Abban a pillanatban, amikor képesek vagyunk megosztani dolgainkat másokkal, máris megerősítést nyertünk önkifejezésünkben, egy érzelmi többletet, tegyük azt a csuhézás, a varrás, a festés vagy a szavak birodalmában. A legfontosabb:látni...minden más tőlünk függ.

Szeretettel:Hajnalka

csutkababa írta...

Kedves Hajnalka!
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Sokat jelentenek számomra gondolataid!:))
Szeretettel: Ildikó