2009. január 10., szombat

Kötélverés







Réka lányommal ma kötelet vertünk Veszprémben.

A szövés, fonás, kötélverés valamikor mindennapos tevékenységnek számított. Jó néhány használati eszköznek voltak az alapműveletei. Ma kissé nehéz elképzelni, hogy otthon készüljön például a cipőfűző. Ma már szinte csak játszóházakban találkozunk ezekkel a tevékenységekkel, az eszközök nevét is csak itt halljuk, s itt lehet megtanulni azokat a technikákat, melyekkel magunknak készíthetünk övet, karkötőt, pántot vagy épp cipőfűzőt.

Kötélveréshez, a kötélverő „gépezetet” kell az asztalra szerelni, emellett még három emberre is szükség van. Egy tekeri a kötélverőt, melyre előzetesen felvetettük a kiválasztott fonalat, a második egy kampót tart bizonyos távolságra, a harmadik meg a szívnek nevezett eszközzel irányítja a fonalak sodródását. Pillanatok alatt készül el az első kötél, csupán egy kis odafigyelésre van szükség. Kicsit nehéz elképzelni, hogy valamikor a hajókötelek is így készültek.
Hogy néz ki a kötélverő?
Egy állvány, amelyen áttételekkel lehet forgatni négy kampót.Tartozik hozzá még egy kampó, illetve a szív, amely kezdetben távol tartja egymástól a szálakat, míg azok külön- külön besodródnak, aztán ugyancsak a szívvel szabályozhatjuk, hogy összesodródjon a négy szál.
Aki vizuális típus, az megnézheti a foglalkozásról készült felvéltelt a Veszprém Tv Kukkantó adásában, vagy a Hálózat Tv Kukkantó műsorában.

Öröm volt ez a mai délután, különösen így, hogy Réka tanított. Ilyenkor mindig büszkeséggel tölt el az a tény, hogy talán termékeny talajra hullott a mag.





3 megjegyzés:

Endy írta...

De jò, hogy mèg èlnek ezek a szokàsok,ill van aki tovàbbviszi oket!

csutkababa írta...

De jó, hogy vannak még olyanok, akik meglátják ennek az értékét!
Köszönöm!

MARIKA írta...

A kis magocska már biztos gyökeret fog vetni .És tovább viszi e szép hagyományt .