2013. január 9., szerda

Kezdjetek el élni.....


Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!


Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni, 
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!



Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni, 
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!



Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!



próza:
jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.




Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!

3 megjegyzés:

Ídes Rúzsám írta...

Én is szeretem ezt a dalt, minden benen van. :)

Krizantám írta...

Drága Ilda!
Nagyon-nagyon köszönöm ezt a dalt! :)
(Ha nem bánod elviszem magamhoz is...)
Mert nagyon szükség(em) van rá a mostani felfokozott élethelyzetben...
Nagyon-nagyon!
Ölellek!
kriszta

Bebi írta...

Köszönöm!:)