2012. május 12., szombat

Világosan látszik.....

.....hogy miért népszerűbb a facebook, mint a blogok. A facebook pezseg, folyamatosan vannak visszajelzések,  kedves szavak, a blogokon nem így történik mostanában. 

10 megjegyzés:

Julcsi írta...

Olyan sok helyen olvasok ez miatt panaszszót.
A magam meglátását tudom írni csupán. Én nagyon kevésszer hagyok bármiféle visszajelzést, bárhol, de igaz ez a facebook-ra is. Nem várhatom el, hogy akkor nálam meg hemzsegjenek a meg1jegyzések.
A másik számomra szembeötlő dolog az, hogy sokan nem válaszolnak a megjegyzésre. Ha a sokadik kösznömöt nem akarják leírni, az tiszta sor, de amikor kérdezek és úgy nem válaszolnak, az számomra rátartiságnak hat.

Ilyen okosságot tudok mondani a jelenségre, de ezt csak nálad mondom el:)

krikszi írta...

A blogol.hu-ról költöztem át a blogspotra. A felület jobb, de a kommunikáció rosszabb... :( és ez a része hiányzik. A régi blogfelületnek volt egy közösségi induló oldala, ahol látszottak az épp online emberkék, a friss bejegyzések, nem csak a saját kedvencek - egyszóval több információhoz jutottunk. Én úgy érzem, hogy ezen a blogos oldalon jobban "magamra" maradtam, csak úgy lehet új blogokra találni, hogy mások kedvenceibe olvasgatsz bele (ami nem rossz, de jelentősen leszűkíti a kereteket).
Én sem mindig kommentelek, de pl. a Te alkotásaidat is naponta megnézem, és gyönyörködöm bennük!:)

Orsi írta...

én rendszeresen kommentelek, de még sosem mentem vissza sehová azért, hogy megnézzem, hogy megköszönték-e:-)Igaz, én is csak a kérdésekre válaszolok, a dícséretet úgy "hálálom meg", hogy én is írok az illetőnek. És persze annak is, aki soha nem ír nekem, csak egyszerűen szépeket alkot.

Julcsi írta...

Orsi, ezért írtam, hogy a magam meglátását írom és a hangsúly nem a köszönömön volt:)))

csutkailda írta...

Köszönöm, hogy megosztottátok a véleményetek. Kicsit magamba is néztem.....és én is tényleg ritkán hagyok megjegyzést bárkinél is.....így nem várhatom, hogy ez nálam másképp legyen.
Azt azért elmondom, hogy mindig örülök nektek!:)))

Sturo írta...

Én is úgy látom, hogy a face került előtérbe.Sajnos, az idő hiánya miatt én is sokszor csak jól kigyönyörködöm magam, de nem írok. Pedig tényleg jól esik olvasni. Volt olyan, válaszoltam a kérdésre a bejegyzésben, aztán 5-6 hét után olvasta csak a kérdező,akkor köszönte meg. Az IDŐ amivel én rosszul bánok,ezért mindig kevés ;)
Az új blogkezelőben meg elveszett vagyok.
Jutka

eSti írta...

Esetemben, talán hetente egyszer szédülök be a face-re. Akkor alig győzöm átpörgetni a sok bejegyzést. Ritkán szólok.
Sokszor közelebb érzek magamhoz egy-egy blogolót( még, ha nem ismerem is fizikai valójában), mint egy személyes ismerőst.
Részemről a minőség a mennyiséggel szemben.

Csillagos írta...

Érdekes, én a blogot magamnak írom elsősorban, jól esnek a visszajelzések, új olvasók, de nem kezelem annyira közösségi felületként. A facebook más, ott szívesebben "adom ki" magam.

Krizantám írta...

És nem akartam (mertem) hozzászólni ehhez a témához, de végülis nem bírtam ki...
Én viszonylag sokszor szoktam kommentelni. Természetesen nem mindenhol mindig és minden áron, de ha mondandóm van nem rejtem véka alá...Dicsérek, mondom stb. ... Mint most is...
Csak annyit írok, hogy az már jelent valamit, hogy én, aki még egyenlőre nincs fenn a facebookon, azokat a kedves alkotóimat, akiket követek és várom a blogbejegyzéseiket, úgy olvasom, hogy időnként felmegyek a blogjukba (ahova rég nem írt) és megnézem a facebook lapján, miket csinált aznap v. az elmúlt napokban...
(Mert tudom, hogy ezerrel dolgozik és tuti van mit mutatnia, csak nem mindegyik helyen mutatja meg...)

Nekem hiányzik, hogy egyre kevesebbet írnak az alkotók a blogjukon...
De azt is megértem, hogy egyszerűen nem lehet mindkét helyen jelen lenni egyszerre, egyforma intenzitással (plusz nem mellékesen még alkotni is), úgy hogy nem ugyanazt írja az ember...
(Hát ezért hezitálok még, hogy legyen-e facebook oldalam... Pedig nagyon kapacitálnak és igazuk is van... De idő-idő-idő...)
És tényleg pezseg... Elképesztő élet van ott!

Betti írta...

Eleinte én is csak olvasgattam, gyönyörködtem és kellett egy kis idő, amíg "eszembe jutott", hogy a dicsérő szavakat talán át kéne adni az alkotónak. Mert itt még a tekintetemet sem látja, mint mondjuk egy vásáron, ahol a sok nézelődőből kevés mondja, hogy "jajjj, de csudaszép", de a csöndes arcokon is látszik az ámulat.
Úgyhogy amióta megvilágosodta, igyekszem szólni is. :-)
A blogokról.
Mert a facebook-ot (még) nem használom.