2011. január 10., hétfő

A magyar népművészet szerelmesei

Bemutatkozik:

                     Palicz Zoltánné / Ilike/

 szalmafonó népi iparművész


Immár 14 éve annak, hogy láttam, hogyan elevenítette fel a régmúltból eredő emlékeit apósom Palicz József,  aki gyönyörű aranyló sárga szalmából készített szakajtót.
Nagy érdeklődéssel néztem, hogyan lesz egy maroknyi szalmából formás tároló edény, s közben hallgattam visszaemlékezéseit, hogy hogyan tanítgatta őt az édesapja s a nagyapja. Elmondta, hogy milyen sok mindenre használták a szalmát,  sőt még a lány testvérei stafírungjaiból sem hiányozhatott.Számomra is fontossá vált, hogy ezt a tudást, ezt az értéket megbecsülve elsajátítsam, bemutassam és átadjam az erre érdeklődőknek.Ma sem tudom, az anyag vagy a belőle készült tárgy hagyott-e bennem mélyebb nyomott, s késztet azóta is alkotásra.A jó Isten ajándékának tekintem, hogy megáldott azzal a képességgel, hogy nap mint nap újabb szalmacsodákat készíthetek.Munkámat számtalan helyen kiállították már, itthon, és külföldön egyaránt (Kuvait, Románia, Franciaország, Olaszország, Ausztria, Sóstói Múzeumfalu, Rétközi Múzeum Kisvárda, Tokaji Galéria, Nagykáló, Nagyhalász…) Tagja vagyok a Törökszentmiklósi Országos Szalmafonók Baráti Körének, ahol tudásomat átadom az arra kíváncsi érdeklődőknek Az itt megismert Erdélyi barátaimtól elsajátíthattam a szalma varrásának tudományát.Számos helyen oktatok, korosztálytól függetlenül: idősek otthonában, óvodákban, iskolákban valamint, a START Rehabilitációs Vállalat és Intézményeinél sérült gyerekekkel és felnőttekkel foglalkozom. Ezen kívül szakköri foglalkozásokat, és nyári táborokat tartok  minden korosztály számára a Csűrömben, ahol gyakori vendégek az óvodák és iskolák csoportja is. 2003-ban munkásságomért szalmafonó szakágban népi iparművész címet kaptam a Magyar Művelődési Intézettől.
Hitem szerint a néphagyomány úgy él tovább, és úgy öröklődik, ha szeretettel készítjük tárgyainkat, és továbbadjuk tudásunkat, tapasztalatainkat. A hagyomány ápolásával az örökséghez való ragaszkodást, őseink iránti tiszteletünket fejezzük ki.  
                                                   forrás:http://almamag.hu/adatlapom/userprofile/szalmafono.html?tab=getprofilegallerytab&profilegallerypgposts_limitstart=0


                                                                                                                  Fotó: Palicz Zoltánné

8 megjegyzés:

Ceffa írta...

Köszönettel olvastam e sorokat! Gratulálok, szép és tartalmas életpálya:)

csutkailda írta...

Ilike igazán sugárzó egyéniség, minden mozdulata egy csoda......és a lelke is nagyon finom. :)))
Éva, köszönöm, hogy elolvastad Ilike sorait. :)))

Délka írta...

Köszönöm ezt a bejegyzést, szeretek olvasni lelkes hagyományőrzőkről.

Tipitá írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Tipitá írta...

Ma nagy meglepetés ért, amikor itt találkoztam Ilike fotójával és munkáival. Én személyesen ismerem, sőt már kiállítása is volt nálunk.
Nagyon szeretem őt és a munkáit is!

csutkailda írta...

Délka :)

Tipitá, ezzel én is így vagyok.
Ilikével barátság volt köztünk első látásra.
Csak azt sajnálom, hogy olyan nagyon messze lakunk egymástól.

Adrienn írta...

Milyen érdekes, hogy a napokban írtam a blogomban erről a tevékenységről. Az eredményt láttam, és csodálom egyfolytában, és fogalmam nem volt, hogyan készíthetik! Most alkalmam nyílik betekinteni! Köszönöm!

csutkailda írta...

Adri,készülök egy-két egyszerű baba részletes leírására is.
Remélem, hogy lesz időm tényleg megvalósítani.
Örülök, hogy nálam jártál!
Mosollyal:Ilda