Kányádi Sándor: A néma tulipán
Mondanom se kell, mert mindenki tudja, hogy a virágok az illatukkal beszélgetnek. Amelyik virágnak nincs illata, az néma.
Ilyen a tulipán is. Néma. Még suttogásnyi illata is alig van egyik-másiknak.
De nem volt ez mindig így, nem bizony. Valamikor, a kezdet kezdetén, úgy illatozott s olyan különb s különb illattal minden virág, hogy a méhek már jó hajításnyiról megérezhették, "meghallhatták", merre van a rezeda, a jácint vagy éppen a tulipán.
De volt egy kertész, egy nagyon sürgő-forgó emberke. Szakálla térdét verte a fejében fészkelő nagy bölcsességtől. Volt ennek a fura kertésznek egy csodálatosan szép virágoskertje, telides-teli mindenféle-fajta, szebbnél szebb, illatosabbnál illatosabb virággal. Örült a kertész a kertjének, művelte is tőle telhetően. Öntözte, kapálta, karózta, nyeste. Csak azzal nem volt kibékülve, hogy ahány virág, annyi illat. Bántotta az orrát az illatok sokasága. Egyedül a bazsalikom illatát szenvedhette. S elhatározta, hogy bazsalikomillatúvá varázsolja az egész kertet. Bazsalikomillatúvá minden virágot.
Megszeppentek a virágok, amikor kertészük szándékát megneszelték. Tudták, hogy amit a fejébe vesz, abból nem enged. Tűzön-vízen keresztülviszi.
De maguk a bazsalikomvirágok sem örültek.
Hogy jöhet ahhoz például holmi kis, kavicsok közt kapaszkodó puskaporvirág - vagy rágondolni is rossz - a szagos müge, hogy egyszerre csak bazsalikomillatú legyen?
Féltékenyek lettek az illatukra.
Szomorúság szállott a kertre, amikor megjelent a kertész egy hatalmas szívókával meg egy ennél is hatalmasabb illatpumpával.
Legelőször a tulipán illatát szívta ki. Majd vette a pumpát. De a tulipán ökölbe zárta a szirmait, s megrázta magát. Hiába mesterkedett a kertész, a bazsalikomillat nem fogott a tulipánon.
Dühbe jött, toporzékolt a kertész. Ollóval, késsel, sarlóval, kaszával fenyegetőzött. De hiába.
A tulipán inkább néma maradt. De nem vette föl a bazsalikom illatát.
Hanem elkezdett csodálatosabbnál csodálatosabb színekben pompázni. Illat helyett most gyönyörű színekkel mutatta az utat az elbizonytalanodó méheknek, pillangóknak és más röpdöső szorgoskodóknak.
13 megjegyzés:
Ez a szín varázsos!
What a beautiful photo, love the shading, cheers Marie
Köszönöm hogy emlékeztettél erre a mesére! Nagyon régen olvastam...
Ilda, nálad mindig megnyugszom... Te vagy az őrangyalunk:-)))Köszönöm, hogy vagy!
Csodálatos!
De aranyos mese, eddig nem ismertem, köszi Ilda!
De nagyon élveztem, miközben olvastam. Ezt este elmesélem a saját gyerkőcnek.
S én illat nélkül is imádom a tulipánokat!
S tanultam úgy szót is: tikogni! Olyan jó hozzád betérni! Köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm a mesét. Csodálatos képeket készítettél. Öröm itt lenni. :)
Hera, engem is elvarázsolt!:))) De jó, hogy írsz nekem!
Marie, köszönöm! :)))
Délka!!!
Örülök, hogy újra élmény volt számodra! :)))
Colette!
Egyszer Vadas Zsuzsa is hasonlót írt rólam a Nők Lapjában.
Idézem:
"P. Rácz Ildikó népi iparművész, bár nem éppen légies, mégis angyali jelenség.
Szeretetet, nyugalmat, békességet áraszt maga körül."
Bárcsak fel tudnék nőni a bizalmatokhoz!!! :)
Krisz!! :)))
Eszter, Te szereted a meséket........ezt már korábban is tapasztaltam. Örülök, hogy élvezted! :)))
Marcsi, mi is meséléssel kezdtük a napot.
Köszönöm a kedvességed! :)))
Tinkmara, olyan jólesik, hogy értékeled a fotóimat. Öröm, hogy látogatsz!! Köszönöm! :)))
Kedves Ilda,
... az élet néha fura... nem gondoltam volna, hogy ez a mese nálam néhány nap múlva az életem egy újabb szakaszának nyitánya lesz. Most mégegyszer meg kell köszönjem:-)
Kedves Colette!
Mivel ballagások voltak nálunk, ezért nem nagyon tudom, hogy mi történt a blog-térben.
A blogod átváltozása miatt azt gondolom, hogy nem jó dologról lehet szó.
Kereslek, hogy megbeszéljük!!!:))))
Kedves Ilda !
Sok Boldog névnapot kívánok.... köszönöm a fotóidat a lényedet... Igaz mostanában kevesebbet vagyok a neten, de azért követlek:)))
Pusza : szilvi
Drága Szilvi!
Nagyon köszönöm.....igazán jól esett.
PuszI:Ilda
Megjegyzés küldése