Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó.Van napsugara, vize, pillangója, madara.
Van virága, rengeteg sok.
Tanulj meg örvendeni nekik.
Sajnos, embere is van.
Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt az emberiség minden pusztításai mellett is.
Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni,
annak, hogy élsz, mert élsz: gazdag lehetsz.
Wass Albert
4 megjegyzés:
Kedves Ilda! Ez valami nagyon gyönyörü! Szeretném elkérni, hogy nálam is feltehessem, minnél több ember kell, hogy lássa! Természetesen odaírom, hogy Töled van! Szabad?
Szeretettel: Zsuzska
Drága Ilda,
már másnál is olvastam ezt az idézetet, és be kell valljam - nálad merem -, hogy a "Sajnos, embere is van." kijelentéssel nem tudok mit kezdeni. A világ így teljes, az emberekkel együtt. Ezzel kaptuk meg a feladatot, hogy embernek születtünk, és egymásban láthatjuk meg hibáinkat, hogy aztán a nekünk kijelölt szellemi úton fejlődni tudjunk.
És azt már végképp nem értem, hogy " igyekezz kevesebbet törődni velük":(((
Az instrukciók ellenére ölellek, puszillak drága!!!
Drága Colette!
Íme egy másik gondolat Wass Alberttől:
"A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat.Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged s elcsúfítja a világot."
Azt érzem, hogy az előző idézetben is a "rontó-emberekre", s a "gyűjtő-emberekre" gondolt Wass Albert.
Nem könnyű látó-emberként élni ebben a mai világban.
Nem könnyű a látó-ember szemléletével reagálni a világ dolgaira, mert ők szemmel, s szem nélkül is képesek az érzékelésre.
"És ekkor jött a harmadik ember. Jött, megállt a tisztás széliben, és meghallotta sírni az erdőt. Meglátta a virágokat, a fákat. Meghallotta a csermelyt. És halkan mondta:
Istenem, milyen szép…"
Igyekeztem megérteni a Te álláspontod, s Wass Albertét is.
Nem azonosak, de kiegészíthetik egymást, s talán ebből is születhet harmónia.
Én is szeretettel ölellek, puszillak!:)))
Zsuzska!
Nyugodtan használd!
Mosollyal:Ilda
Megjegyzés küldése