2009. szeptember 11., péntek

Szent Mihály ünnepére készülünk



"Szent Mihály napja szeptember 29-re esik; tehát szinte a tanév kezdetétől lehet rá készülni. Az ünnep ugyanis csak akkor lesz valódi ünnep, ha alaposan előkészítjük, majd megünnepeljük, és azután még arra is hagyunk időt, hogy az ünnepi időszak „lecsengjen”. Ez egyben azt is jelenti, hogy egy-egy ünnepi időszak akár 5-6 hétre is elhúzódhat, tehát rövid „kilégzés” után kezdhetünk készülődni a következőre.

Szent Mihályt – bár arkangyal – a legtöbb festmény páncélban, kezében karddal ábrázolja, hiszen ő volt az, aki a lázadó angyali seregeket, élükön Luciferrel, kiűzte a mennyek országából. Valamifajta páncélt mi is felöltünk, amikor szeptember első hétfőjén belépünk az iskolába. A páncél nehéz, esetleg kényelmetlen is; biztos, hogy nem lehet benne ugyanolyan szabadon mozogni, mint fürdőruhában – viszont védelmet nyújt a viselőjének. Ilyen páncélnak érezhetjük a minden reggeli koránkelést, az iskolába járást akkor is, ha kint süt a Nap, az iskolai holmik rendben tartását, a házi feladatot, és még sorolhatnánk. Csakhogy éppen ez a „páncél” teszi lehetővé azt, hogy a gyerekek szokásai, életritmusai egészségesen alakuljanak. Az iskolai élethez – és általában az élethez – kitartásra és bátorságra van szükségünk. Szent Mihály a sárkányt győzte le; az ember földi életében a lustaság, vagy a félelem sárkányával veheti föl a harcot. Szent Mihály napjának ünnepe éppen ezért egy bátorság-próba.


Szent Mihály azonban nem csak „harcos” szent. Ábrázolásain sokszor mérleget tart a kezében. Ezen a mérlegen az emberi lelkek jó és rossz cselekedeteit méri meg. A mérleg szintén fontos szerepet kap az ünnepen: a gyerekek jó cselekedeteit általában pici, hófehér kavicsok jelképezik, amiket be is tesznek a mérleg egyik serpenyőjébe. "


/Ünnepek a Waldorf-iskolában/

2 megjegyzés:

Zsuzska írta...

Milyen szépen össze lett foglalva! Az én lányaim a Waldorf oviban homokból keresgették elö a féldrágaköveket és tették a mérlegre, ahol a másik oldalon egy nagy csúnya fekete kö volt. Jó két hétig tartott, míg a csoport együttesen lenyomta a nagy követ!!! És közben persze szólt a mese... Köszi Ilda!

csutkailda írta...

Szívesen Zsuzska!
Én is köszönöm a figyelmed e téma iránt.:)))