2009. augusztus 15., szombat

Felejthetetlen élmény

Tegnap este a Naphold Cirkusz szerepelt Dudaron. Felejthetetlen élmény volt számunkra!!!!!



Ekhós szekéren

Tizennyolc esztendővel ezelőtt, első gyermekük megszületése után ült ekhós szekérre Petra (ma 40 éves) és Stefan (38); azóta járják saját útjukat hegyen-völgyön át. Falutól faluig. Németországban, Franciaországban, Spanyolországban. Olaszországban tíz éven keresztül vándoroltak családi cirkuszukkal. A legeldugottabb községekbe is eljutottak, nem számított forróság vagy éppen eső, metszően hideg szél.

Másfél éve vendégszerepelnek a Dunántúlon; ezekben a hetekben megyénk falvaiban táboroznak le, hogy aztán esténként szórakoztassák a nagyérdeműt.


Nyolctagú a család. A két nagyobbik gyerek (18 és 17 évesek) gimnáziumba jár Németországban, a kisebbek a társulat tagjaiként szintén fellépnek. Till 15, Santu 12, Nis 6, Fjosok 4 éves. Délelőttönként magánóvoda, illetve -iskola hallgatói. Reggel nyolctól délig tartanak a foglalkozások szüleik irányításával, napsütéskor a szabadban, borongós időben a két szekéren berendezett "tanteremben" az egyik a nappali, a másik a gyerekszoba. Ebéd után következik az akrobatikai elemek elsajátítása, zsonglőrködés, egykerekű biciklizés, újabb és újabb fortélyok ellesése, elemek gyakorlása.Közben Stefan, a papa hol gólyalábra, hol meg óriásbiciklijére pattan, s így járja az őket éppen befogadó falu utcáit, s toborozza a közönséget a Cirko Soluna - a Naphold cirkusz - esti előadásaira. Négy lovat (ők húzzák a szekereket), két kutyát, három kecskét, baromfikat, galambokat tart a társulat. Run (az egyik eb) és "Kati néni" (tyúk), valamint "Laci bácsi" (kakas) lép fel a produkciókban, egy kisgida statisztál. Kora este ünneplőbe öltöznek a társulat tagjai, miközben kissé bohémosra - meg bájosra - veszik a figurát, s invitálják a nézőket a fedetlen "arénába", ahol félkör alakú, többszintes, mobil (fából és fémből készült) nézőtéren lehet helyet foglalni.


S aztán kezdődhet a produkció! Petra kiválaszt egy helybeli kisleányt, akinek kifesti az arcát, eközben ő maga bohóccá alakul, majd mindenki orrára tesz egy csipetnyi festéket, jelezve, együtt vagyunk, egyek vagyunk, közös az utunk. Szálljunk fel valamennyien Noé - itt történetesen Charlie - bárkájára, próbáljuk átvészelni az özönvizet (ez ugyanis a kerettörténet) lehetőleg épségben, hogy túlélhessük 2009-et, s utóbb majd a XXI. századot is túlélhessék utódaink.

Szerelem: Petra és Stefan lírai akrobatamutatványai; légtornász-produkció: a hatéves Nis meghazudtolva kislánykorát, ámulatba ejtően ügyes a "kupolában" bátyjai ifjú zsonglőrzsenik. A tizenöt éves Till, Charlie Chaplinnek öltözve, kisebb és nagyobb egykerekű biciklin - esendőnek mutatva a figurát, közben fel-felbukik, de mindig föltápászkodik - halad a nem éppen sima porondon, azaz bolygónkon... Kötéltáncos édesanyjával meg Santu öccsével olyan zsonglőrtriót alkot, hogy elakad a lélegzet. Máskor meg a szülők hangszereken (zongorán, szaxofonon, tangóharmonikán, klarinéton) kísérik gyermekeik mutatványait, például azt is, amikor puputeveként csetlenek-botlanak. A papa átvedlik fakírrá, tömérdek, sűrű fatű-fogazatú "fekhelyre" ereszkedik, hasára először deszkát, majd arra téglát fektet, hogy azt egy óriási kalapáccsal kettéhasítsa neje. A sárkánynak öltöztetett Run kutyus még idejekorán elűzi a szörnyet, "Kukori" és "Kotkoda" is szerencsésen megmenekül némi pörgés-forgás után, azaz ők is feljutnak a bárkára.

Mobil, tévé és hús nélkül.

Peregnek a számok, s előbb-utóbb tényleg Noé bárkáján szorongunk együtt, sikerül(t) mindenkinek fölférnie. S aztán elindulunk, hogy majd valahol kiköthessünk. De hogy pontosan hol is leszünk; ez még nagy kérdés... Sötétedik. Finálé: égő buzogányok szállnak a légben; hiába jő az éj, ugye, azért mégis a fény győzedelmeskedik? Nagy taps. A nézők valahogyan átváltoztak, s nem csupán az orrokon még ott lévő pöttytől, hanem a szemek csillogóbbak, az orcákra mosolykezdemények rajzolódtak. Nehezen jön a szánkra a szó.

Utóbb Stefan már a kulisszák mögött megjegyzi: - Először mindenhol kicsit tartózkodóan fogadnak bennünket, ám az első előadás után már látják, hogy milyen család vagyunk, nem harapunk.

Adományokból tartják fenn magukat, szívesen elfogadnak mindenféle élelmet is, kivéve húsféleséget, mert vegetáriánusok. Mondván, a hús sok antibiotikumot tartalmaz, s ezért nem egészséges. Két-három napot töltenek el egy községben (városokba nem mennek), aztán szedelőzködnek, indulnak a szomszéd faluba. A helyi elöljárónál jelentkeznek, többnyire ingyen kapnak olyan területet használatra, ahol a jószágok eleséget találnak maguknak. Október végére szeretnének a zalai Magyarföldre érkezni, ahol barátaik vannak. Tavaszig náluk táboroznak, de a hideg napokban is a vaskályhákkal fűthető ekhós szekereiken laknak. Nincs televíziójuk, mobiltelefonjuk... Viszont van szép könyvtáruk.

Tavasszal ismét nekiindulnak, különösebb útiterv nélkül, hogy felfedezzenek újabb vidékeket, megmutassák, mennyit fejlődött művészetük, s hogy így is lehet élni, családot összetartani, hivatást gyakorolni. Naphold cirkuszt teremteni, bárkát ácsolni…

A műsor után beszélgettem Stefannal, az előző cikk megjelenése óta már csak öten vezetik a cirkuszt, ugyanis két gyermekük Olaszországban és Németországban tanul gimnáziumban, a harmadik legidősebb pedig épp a kovácsmesterséget sajátítja el Ausztriában. A család jól érezte Magyarországon magát ebben a négy évben, bejárták már az Őrséget és Csorna környékét is, ahol mindenütt először félve, aztán a műsor közben már barátságosan, boldogan fogadták Őket. Stefan azt is elárulta, hogy az első kis félénk benyomásunkat leszámítva a magyar közönség nagyon vidám és kedves, előadás után befőtteket, lekvárokat, gyümölcsöket kapnak tőlük. Az előadások helyét illetően van egy ügyeletes telefonszám, melyen általában megtudhatjuk, hogy épp merre jár a kis csapat (Sebeő Talán - 06-70/310-2827).

Az előadások általában este hat órakor kezdődnek és soha nem érnek véget, mert aki egyszer látta a műsort, többé nem felejti el s napok múltán is a kifestett arcú család mutatványai, viccei ismétlődnek gondolataiban…

/Forrás: Vas Népe/

7 megjegyzés:

Eszter írta...

Sajnos mifelénk még nem jártak, de remélem hogy egyszer ide is elérnek, szívesen lennék festékes orrú! :)

csutkailda írta...

Eszter, nagyon bízom benne, hogy rövidesen felétek is szerepelnek.
Komolyan mondom, hogy egész nap ők motoszkálnak a fejemben.
Annyira vágyom a finom lelkű emberek közelségére, s amikor ez megvalósul, csak fürdőzök ebben a puha, csodálatos érzésben.
Ja! Képzeld, hogy ma is lesz egy előadásuk.
Én ott leszek a családommal. Naná, hogy ott leszek.......alig várom!!!! :)))

Zsuzska írta...

Hej, de megnézném öket én is!!!! Milyen kár, hogy nagyvárosokba nem jönnek! Persze, igazuk is van...

Zsuzska írta...

Hej, de megnézném öket én is!!!! Milyen kár, hogy nagyvárosokba nem jönnek! Persze, igazuk is van...

Zsuzska írta...

Khm, bocsi!

Feketeribizli írta...

Jaj de izgalmas volt ezt a bejegyzést olvasni!! Fú, beindította a fantáziámat.
Dudaron laksz? Ott sokszor jártam, Cseszneken laktak barátaink...

csutkailda írta...

Feketeribizli!
Ezzel én is így voltam.
Igen, mi Dudaron lakunk, s ha egyszer erre jársz, látogass ám meg!!! :)))