Drága Ilda, miért lenne ez kiábrándító??? Nekem jobban tetszik. Élettel van teli így, hogy nincs felseperve:)))És ráadásul nem cukros, szirupos, mízes-mázas, kicsinosított- ezt többre értékelem!!!
Szia Ilda! Kicsit irigykedek, mert én amúgy nem lennék túl precíz és tisztaságmániás, de nálam a vegyszereknek, olajoknak és egyéb alapanyagoknak muszáj a helyükön lenniük, legtöbbször felcímkézve, mert különben néha furcsa dolgokat alkotnék szappan helyett! De nálad így van jól, arról nem beszélve, hogy legyen bármilyen rendetlenség nálad ott vannak a polcon az elkészült műveid és azok bizony bőven ellenpontozzák azt!
Szerintem nincs semmi baj a káosszal, vagy a rendetlenséggel. Van és kész. Engem mindig tevékenységre ösztönöz, lehet csak rendrakásra, lehet valami épp abban a véletlenszerű, esetlen önmagában hívja fel a figyelmet magára, hogy legyen belőle valami, szinte kéri... Ez is mindegy, egyszerűen ott a jó megoldás, ha rögtön ösztökéli az embert a csinálásra, a munkára, alkotásra, teremtésre. A dolgok középpont köré rendezésére, kijavítására. Egyszerűen a tevékenykedés az alkotás, a tenni vágyás jó gondolatai viszi a megoldás felé. Ezért nincs baj. Kinek hosszabb, kinek rövidebb idő kell ehhez, de mindenképp megoldja, tehát teremt valamit. Először csak gondolatban, majd két kezével, s csodás tárgyak születnek... Mert talán ez a legfontosabb a kézműveskedésben az alkotó gondolatok megteremtése és abból a tárgy születése. Ez a fontos a Te munkádban is a megtanítása ennek a jótékony alkotásnak. Hiszen Te magad is éppen ezt teszed! Hogy ez néha felfordulással jár..., pont ezt kell megoldani. Megtanítani, hogy lehet széppé varázsolni, csak szép gondolatok, szép cselekedetek kellenek hozzá! :) Szeretettel ölelek: Era
Én is a rendet szeretem, de ez munka közben mindig felborul. Úgyhogy ki szoktam találni terveket, hogy úgy dolgozzam, hogy közben a kupi is eltűnik. Még folyik a kísérlet. :)
Ez az igazi, érzem a csuhé „magymamás illatát” (gyerekkoromban a nagyszüleim csodaszép kosarakat fontak). Alkotás közben nem lehet és nem is szabad, a rendel foglalkozni. Ha végez az ember, lehet szörnyülködni, s rendetrakni. Amikor az asztalomon már csak akkora hely van, hogy csak egy papír fér el rajta s mindenhol festékek, ecsetek, ”színkavalkád-papírok”, kávésbögre vagy három, na akkor eljött a rendrakás ideje. Bár másnap kezdődik minden előröl. Úgyhogy ez így gyönyörű, ahogy van, egyszer én is szívesen csinálnék nálad rumlit:) Na és persze játszani is szeretnék.
Nekem is pont az jutott eszembe, mint Hokatának- micsoda illat lehet Nálad! A hozzád járó gyerekek meg kapnak egy pici ízelítőt abból az életérzésből, ami ma már nagyon keveseknek juthat- én is csak sajgó szívvel nosztalgiázom azon, mikor a nyarak egy részét dédanyámnál falun töltöttem és a babakollekcióm - egy kopott mázas nipp mellett egy csutkababából és egy petúniából és tátikából mindig frissen készített hercegnőből álltak.. :D
most jártam megint erre. Dehogy rád értettem, úgy általánosságban a blogok kínálatára, hogy mindenki a legjobbat szeretné mutatni magából:((( Nekem néha sikerül az árnyoldalaimat is megmutatni:(((
Kedves Colette!
17 megjegyzés:
Én szeretnék:-)
Drága Ilda,
miért lenne ez kiábrándító??? Nekem jobban tetszik. Élettel van teli így, hogy nincs felseperve:)))És ráadásul nem cukros, szirupos, mízes-mázas, kicsinosított- ezt többre értékelem!!!
Ez egyáltalán nem kiábrándító, hanem nagyon is barátságos és hívogató, hogy kipróbálja a néző is a csuhézást.
Tudod Colette, hogy hozzám naponta jönnek gyerekek kézműveskedni.
Igen érdekes lenne, ha foglalkozásokat magasugrással kezdenénk.
Colette!
Te engem is cukrosnak, sziruposnak, mízes-mázasnak találsz?
Még hogy kiábrándító. Műhely, ahol dolgoznak ,ahol munka folyik. Nekem nagyon tetszik, s köszönöm, hogy megmutattad.
S én is nagyon szeretnék!
Szia Ilda! Kicsit irigykedek, mert én amúgy nem lennék túl precíz és tisztaságmániás, de nálam a vegyszereknek, olajoknak és egyéb alapanyagoknak muszáj a helyükön lenniük, legtöbbször felcímkézve, mert különben néha furcsa dolgokat alkotnék szappan helyett! De nálad így van jól, arról nem beszélve, hogy legyen bármilyen rendetlenség nálad ott vannak a polcon az elkészült műveid és azok bizony bőven ellenpontozzák azt!
Szerintem nincs semmi baj a káosszal, vagy a rendetlenséggel. Van és kész. Engem mindig tevékenységre ösztönöz, lehet csak rendrakásra, lehet valami épp abban a véletlenszerű, esetlen önmagában hívja fel a figyelmet magára, hogy legyen belőle valami, szinte kéri...
Ez is mindegy, egyszerűen ott a jó megoldás, ha rögtön ösztökéli az embert a csinálásra, a munkára, alkotásra, teremtésre. A dolgok középpont köré rendezésére, kijavítására. Egyszerűen a tevékenykedés az alkotás, a tenni vágyás jó gondolatai viszi a megoldás felé. Ezért nincs baj. Kinek hosszabb, kinek rövidebb idő kell ehhez, de mindenképp megoldja, tehát teremt valamit. Először csak gondolatban, majd két kezével, s csodás tárgyak születnek... Mert talán ez a legfontosabb a kézműveskedésben az alkotó gondolatok megteremtése és abból a tárgy születése. Ez a fontos a Te munkádban is a megtanítása ennek a jótékony alkotásnak.
Hiszen Te magad is éppen ezt teszed!
Hogy ez néha felfordulással jár..., pont ezt kell megoldani. Megtanítani, hogy lehet széppé varázsolni, csak szép gondolatok, szép cselekedetek kellenek hozzá! :)
Szeretettel ölelek: Era
Én is a rendet szeretem, de ez munka közben mindig felborul. Úgyhogy ki szoktam találni terveket, hogy úgy dolgozzam, hogy közben a kupi is eltűnik. Még folyik a kísérlet. :)
Ez az igazi, érzem a csuhé „magymamás illatát” (gyerekkoromban a nagyszüleim csodaszép kosarakat fontak).
Alkotás közben nem lehet és nem is szabad, a rendel foglalkozni. Ha végez az ember, lehet szörnyülködni, s rendetrakni. Amikor az asztalomon már csak akkora hely van, hogy csak egy papír fér el rajta s mindenhol festékek, ecsetek, ”színkavalkád-papírok”, kávésbögre vagy három, na akkor eljött a rendrakás ideje. Bár másnap kezdődik minden előröl.
Úgyhogy ez így gyönyörű, ahogy van, egyszer én is szívesen csinálnék nálad rumlit:)
Na és persze játszani is szeretnék.
Engem inkább csábít ez a műhely!Mennyi szépség van a polcokon, és mind arra vár, hogy megtapogassam, megnézegessem.:))
A képet látva csak ennyit mondtam:
illetve nem tudtam semmit sem mondni, mert a szavam is elállt!
Micsoda műhely.....!
További jó munkát kívánok és örömteli perceket a műhelyedben!
Én, aki naponta 9 kisgyerekel osztom meg a lakásunkat igazan tudom értékelni a kreatív rendetlenséget. Ne szégyelld!!! Játszani pedig én is szeretnék!
Azta itt milyen jó illat lehet! És minden természetes anyagból van! Nagyon tetszik! Ez is csak dolgozós rumli, ami nem rumli... ez a te rended...
Nekem is pont az jutott eszembe, mint Hokatának- micsoda illat lehet Nálad!
A hozzád járó gyerekek meg kapnak egy pici ízelítőt abból az életérzésből, ami ma már nagyon keveseknek juthat- én is csak sajgó szívvel nosztalgiázom azon, mikor a nyarak egy részét dédanyámnál falun töltöttem és a babakollekcióm - egy kopott mázas nipp mellett egy csutkababából és egy petúniából és tátikából mindig frissen készített hercegnőből álltak.. :D
Szvsz 100. bejegyzésnek ez tökéletes! Gratula! :D
Ti aztán tényleg úgy éltek, ahogyan én is szeretnék, minden nagyon ízléses, hangulatos kicsit odaképzeltem magamat!
Ilda,
most jártam megint erre. Dehogy rád értettem, úgy általánosságban a blogok kínálatára, hogy mindenki a legjobbat szeretné mutatni magából:((( Nekem néha sikerül az árnyoldalaimat is megmutatni:(((
Megjegyzés küldése