"Földanya még egyszer végigpillantott a puha, meleg ágyacskáikban fekvő virággyermekein. A legtöbbjük még aludt, de az egyik kis fehér virággyermek szeme még nyitva volt.
Földanya megsimogatta a fejecskéjét és így szólt:
- Ideje aludnod. Különben nem pihened ki magad mire beköszönt a tavasz, és későn ébredsz fel. Ugye, azt nem szeretnéd?
A kis tündér a fejét rázta:
- Nem, Földanya - suttogta -, csak sehogy sem tudok elaludni, de sejtelmem sincs, hogy miért."
