Mindenre kell néha gyógyír. Például az ember szívére. Mi minden fér bele, mit bír el? A gyerekek ezt sokkal jobban tudják. Nagyon szeretnek, nagyon gyűlölnek, nagyon haragudnak, nagyon szelíden élnek. Honnan tudják? Még él bennük a boldog szellemlét sok-sok rezdülése, még tisztán állnak az útjuk elején. Tiszta szívvel.Sok múlik azon, mi a feladat, de ezen ők még semmit nem gondolkoznak. Nem hajszolják magukat tévedésekbe, sem gyötrő kétségekbe, csak élnek. Tisztán, szépen, boldog szívvel. S jól tudják, mi segít. Egyszerűen tudják a megoldásokat.Hogyhogy elfelejtjük ezeket? Miért nem AKARUNK tiszták maradni és félretenni félelmeket és kétségeket és minden rosszat? Persze, akarjuk mi ezt...De nem úgy igazából, csak mondva. Úgy nem segít. Beszedhetjük az összes gyógyszert, megihatjuk az összes teát, de a gyógyírt megtaláljuk-e a bajokra? Tudunk-e tanulni tőlük? Visszatekintve gyermeki önmagunkra? A hozott tudást mért nem őrizzük, használjuk jobban?Meglenne a szívünkre is az összes gyógyír. Szeretni.Szeretni. Szeretni. Ha pedig eltévedünk, kérdezzünk meg egy kisgyereket, merre kell menni. Biztosan útbaigazít:)
Forrás: Zöld angyal kertje
2 megjegyzés:
Nagyon szép és nagyon igaz!!! Köszönöm!
Köszönöm.
Megjegyzés küldése