

Most megnyugvás van bennem.
A természet változásai hatnak az ember magatartására.
A hosszabbodó éjszakák, a rövidülő nappalok, a természet elcsendesülése, vagy ennek fordítottja a növekvő fény, a megújulás erősen befolyásolja az emberek viselkedését.
Ezek hívták életre azokat a rítusokat, amelyek az elmúlt évtizedekben szinte kihaltak az életünkből.
A nagyvárosok lüktető élete különösen eltávolodott ettől a világtól.
A rohanás, a pénzért, az életminőség megőrzéséért vívott hajsza, a nincs megállás tempója eltüntette vagy átalakította ezeket a szokásokat.
Az emberi szervezet pedig jelzi tiltakozását valamilyen módon, amit civilizációs ártalmaknak nevezünk.
Jó lenne tehát, ha a megváltozott körülmények között is megélhetné az ember rítusait.
Az elcsendesedést, amikor annak van az ideje, a harsány mulatást, amikor annak jön el az ideje.
Valamit átplántálhatunk, átörökíthetünk a hagyományokból családunk és gyermekeink életébe, ami a mindennapi kenyér mellett szellemi és lelki táplálék.
azt láttam minden nagy nemzetnél,
hogy az apák dolgát
folytatják az utódok..
Ugyanezt látjuk északon és délen
minden olyan nemzetnél,
akikhez mi tanulni járunk,
hogy hazajőve
lebecsülhessünk mindent,
ami a miénk
merthogy itthon nincsen készen
akkora kultúra, akkora művészet,
mint amilyent hozhatunk
könnyen, készen-külföldről.
Mert nekünk azt előbb csinálnunk
kellene. Mert össze kellene
szednünk nagy fáradsággal az ország
minden részéről a széjjelszórt
köveket, hogy azokkal
a magunk képére építhessünk.
És ehhez hit is kellene,
és nagy fanatizmus is,
és rettenetesen sok munka…”
Kós Károly
( A régi Kalotaszeg, 1911)
Ui.: hangulatában más, de ez is részem!!!!