2010. január 31., vasárnap

Örömködés

Mi még mindig örömködünk!!! :)))
Igaz, hogy tegnap hógolyózás közben elhajítottam a gyűrűm, de ha már el kellett vesznie, mégis romantikus formában történt.
Ui.: tavaly ugyanígy jártam, csak szerencsére tavasszal a férjem megtalálta



7 megjegyzés:

KisMesterek írta...

Akkor már megvan a tavaszi program is, ibolyaszedéssel összekötött gyűrűkeresés. Az mondjuk, milyen, hogy a tavalyi meglett!?

csutkailda írta...

Az ibolyszedés is romantikus!!!! :)))

eszterda írta...

Annyira szívet melengető látni a képeidet, gyönyörű helyen éldegéltek!

Tündérlátta írta...

Nem szeretem a telet, de ez a farakás emlékeztetett, hogy szeretnék egy nagy cserépkályhát, a jövőbeli kertünkbe kemencét..

Raindrop írta...

Mindig elámulok ha meglátom a kerítést, kaput. Meseszép, mesevilág! :)
Gyönyörű képek, és cuki a kutyuli! :D

Lívia írta...

Ezt a fatárolót nagyon irigylem. A fával együtt:) Nekem most jó nedves fám van, művészet tüzelni vele.

csutkailda írta...

Eszterda, szeretjük is ezt a helyet!!!

Tündérlátta, nekünk három cserépkályhánk is van. Lánykoromban, amikor otthon Baján gázzal fűtöttünk, sosem volt igazán meleg. Fával érezni lehet az otthon melegét.

Erika!!! Örülök, hogy tetszik neked.
A kutyusunk egy kicsit csatakos télen, de egy fehér pulival előfordul az ilyesmi.

Sofia, nagyon sajnálom, hogy vizes fával kell fűtened!!
Nem lehet könnyű dolgod!
Mi is megtanultuk, hogy már nyár végén a fának a kamrában kell lennie. / a száraznak/