"valahol, az alkonyon túl
hova annyi fénylő csillag hullt
valahol az álmon is túl
már a harag is a múltba simult
és távol a vonzástól még nyílik másik távlat
az a hely, mit nem hagy el a fény
soha nem üzen a földi világnak
s az elégett mécsesek körbe kigyúlnak
és összesimulnak az évek
ó régen várnak ránk, az örökre szépek
új ország vár vissza sose enged már"
2 megjegyzés:
Csodálatos ez a kép Ilda! A Padlást pedig nagyon szeretem.
Örökre szépek...
Köszi Erika!
Örökre szépek.....
Megjegyzés küldése