2009. április 28., kedd

Ingyen ölelés


"A barátainkkal arról beszélgettünk, hogy egyesek mennyire leszoktak, vagy rá se szoktak az érintésre, ölelésre, simogatásra, pedig mekkora szükségletünk lenne rá!

Sajnos, vannak olyan ismerőseink és rokonaink, akik képtelenek egy "normális" ölelést adni és elfogadni, mert érezhetően kellemetlen számukra ez a fajta közelség és intimitás.


Őrült pszichológus kutatók szerint, egy embernek naponta legalább 9 ölelésre van szüksége az egészséges lelki működéshez, ennyi ölelés kell ahhoz, hogy érezze: Szeretve van!


Nekem ugyan elég kevesebb ölelés is egy napra, de az legyen minőségi, tartalmas, mély és valóban szeretetteljes. Éltem már meg olyan ölelést is, amelyben majd elroppantak a bordáim a nagy szorítástól, de szeretet az nem sok volt benne!Ha az ölelő partner valóban szeret engem és nem arra gondol ölelés közben, hogy mikor lesz már vége ennek a kínos helyzetnek, hanem arra figyel, hogy mit is érez felém, akkor elindulhat kettőnk között a szeretet áramlása.



Ez a szeretet lesz az, amiért valójában vágyunk az ölelésre, a testkontaktusra, és az érintésre is! Ha ezt megkapjuk, akkor meg van mindenünk, amit a lelkünk kíván és milyen jó, hogy mindez ingyen van!Mivel ölelni és szeretni bármikor, bárkit tudunk / lehet, csak át kell adnunk magunkat ennek a belső folyamatnak és akkor megtörténik a csoda!

Igen, ezeket mind tanítani kellett a résztvevőknek és azt hiszem az emberek nagy részének tanítani lehetne, mert nem tudnak szeretni, nem tudnak ölelni, nem tudnak a másik karjaiban meghalni...


De ez már egy kicsit tantrikus, a lényeg az, hogy próbáld meg Te is a tudatos és szeretetteljes ölelést, adj neki legalább 1 percet, nyisd meg magad és a szívedet!

Közben küldj szeretetet és Te is fogadd el azt, ami a másiktól érkezik, nyílj meg Neki, ahogy csak tudsz!

Ha jó partnered van az ölelkezéshez, akkor érdemes 5-10 percet is eltölteni benne, néha fejet áttenni a másik oldalra, esetleg mindezt fekve.


Ölelkezzetek, szeressétek egymást, mert ez a Léleknek jó! "




15 megjegyzés:

Eszter írta...

Igen én is úgy érzem, hogy az ölelések hiánya mai világunkban, fizikai kivetülése annak a lelki szegénységnek amiben ennek a kornak az embere él, sajnos. Ráadásul azt hiszem ez a szerencsétlen "ingyen ölelések" táblával járkáló fiatalembernek Magyarországon elkopna a lába térdig, mire egy valaki is élne a felkínált lehetőséggel! szintén sajnos :(

Julcsi írta...

Én/mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindig öleljük egymást: búcsúzáskor, érkezéskor, örömben, bánatban. Ha mindez igaz, akkor mi ettől vagyunk nagyon boldogok:)

mammka írta...

Nagyon fontos!!!!!!Olyan jó,hogy leírtad!
Viszont ,bár kevesen,de vannak,akik,bár ez meg személyfüggő...,nem szeretik a testi érintést némelyektől.
Van egy remek könyv,Garry Chapman: A szeretet öt -lehet,hogy több-szeretetnyelve.Leírja a kamaszok,házatársak szeretetnyelvét.
Nekem rettentően fontos az ölelés,férjtől,gyerekeimtől,baráttól és én is adom tovább.Nem tudom,hogy jó-e,de ahogy beszélgetek ,nagyon sokszor megérintem a másik karját.1x felvetettem ezt a barátainknál,hogy nem biztos,hogy jól teszem-e ezt,azt mondta,ne szokjak le róla.csak nem biztos,hogy mindenki örül ennek....

kiseri írta...

Én szeretek ölelni és és szeretem ha engem ölel valaki, de manapság nem mindegy ám, hogyan! Tényleg léteznek energiavámpírok, akik kiszívnak egy darabot belőled egyetlen érintéssel is... persze, ha olyan nagy adakozó vagyok, adhatok nekik is magamból...
Ezennel küldök egy nagy virtuális "teletabis nagy ölelést" mindenkinek!!!

Szentpyr írta...

Ilda, nagyon köszönöm! Nekem ez a bejegyzés felért egy öleléssel Tőled!

Hoyacarnosa írta...

Nem is én lennék, ha nem írnék erre a témára semmit... 8-o

De jó is lenne az ölelés! oohhmmm....

Hoyacarnosa írta...

Most olvasom amit kiseri írt. Hát igen. Pl. mintha nekem egy kicsit megkeményedett volna a szívem.. sajnos. Talán pont azért.
És most már nem adok mindent csak úgy bárkinek. Hát ez van, most vessetek meg érte :) Pedig alapvetően segítőkész és adakozó, meg kedves vagyok... :)
Ha majd nagyon-nagyon boldog leszek és kiegyensúlyozott :) akkor már nem fogok ilyesmin gondolkodni.

Hunszil írta...

Igen hiány van az ÖLELÉSből... fiamimat én is megszoktam ölelgetni...ha akarják, ha nem :)))
( kamaszok :( )de a családban figyelünk, hogy a szeretet eme formáját kimutassuk egymás felé..
Nagyon jó :)
Köszönet érte és ÖLELÉS persze virtuálisan mindenkinek:))))

Hunszil írta...

A szeretet eme formáját , Természetesen nem csak ezt :).... előző bejegyzésből lemaradt:)))...kimutassuk egymás felé.

Bea írta...

Nagyon fontos dolog, nagyon jó, hogy leírtad. A napokban nálunk is téma volt a szeretet-nyelv, csak sajnos nincs időm blogolni, hogy írhattam volna róla, pedig jó lett volna . Majd egyszer máskor, talán. Én is bizalmatlan vagyok családon kívül- gyerekkoromban sem volt ez másképp- de azt a kevés embert, akit tényleg közel engedek magamhoz... Igazából azon csodálkozom, hogy benned honnan van ennyi szeretet , Csutkababa.
De jó, tartsd meg ezt a képességedet!

csarab írta...

Nagyölelés Mindannyiótoknak! :)

csutkailda írta...

Tegnap este a kisfiam is megnézte a videót.
Azonnal elment, s rövidesen egy nagy ölelés rajzzal jelent meg.
Kérte, hogy ma elvihesse az iskolába is.
Én hagytam. Nem szeretném, ha a saját gyerekeim álmait én rabolnám el.
Izgulok. Nagyon izgulok!!!
Vajon mit él meg ma a kisfiam az iskolában?

csutkailda írta...

Az én életemben van egy-két alapigazság, amelyben őszintén hiszek.
Hiszem, hogy mindennek oka van.
Ha kérdezek, igyekszem megvárni, hogy mit felel a sors.
Ha mosakszom, igyekszem a lelkemet, a szellememet is megtisztítani.
Ha eszem, igyekszem a lelkemet, a szellememet is táplálni.
Hiszek abban, hogy: A SZERETET SOHA EL NEM FOGY!
1 Kor. 13.
Ezért nyugodt vagyok, mert bátran adakozhatok belőle. :)))

csutkailda írta...

Kedves Lányok!
De jó, hogy ennyien leírtátok a gondolataitokat.
Köszönöm Nektek!
Azt gondolom, hogy mindenki leszűrheti belőle a számára fontosat.
Szeretettel Ölellek Benneteket!!! Ilda :)))

Kaoka írta...

:) Csak ennyi...