2009. július 31., péntek
Festettem
2009. július 27., hétfő
2009. július 26., vasárnap
Mutassuk meg értékeinket Európának!
A nemzet továbbélésének záloga a hagyományaink megőrzése, ápolása, amit már nemzedékek ezer éven át őriztek – mondta Pappné Rácz Ildikó csuhéfonó, népi játékkészítő iparművész a hungarikumokról szóló konferenciasorozat negyedik Veszprém megyei állomásán, Dudaron.
Meghatározó lehet adott térség értékeinek felkutatására a mostanihoz hasonló találkozó – utalt az esemény jelentőségére Kropf Miklós Bakonynána polgármestere, aki a külföldön tartózkodó helyi polgármester nevében köszöntötte a megjelenteket. Dr. Horváth Zsolt országgyűlési képviselő, a konferencia megyei szervezője a hungarikumok különleges védelméről, anyagi és erkölcsi elismeréséről beszélt. Mint mondta, 2009 végéig szeretnék elvégezni az előzetes felmérést, nem csak azt kell megtudni, milyen értékeink hungarikumok, hanem azt is, hogy mit gondolnak az emberek a hungarikumokról, mit gondolnak arról, hogy miként is valósuljon meg a gyakorlatban ezeknek a termékeknek a védelme. Ehhez kérjük az önök segítségét – fogalmazott a honatya. Dr. Horváth Zsolt a törvénytervezetről is beszélt, mely jogokat, privilégiumokat adna a nemzeti értéket előállítóknak. A cél, hogy a szűkebb és tágabb környezetünkben, valamint a Kárpát-medencében levő magyar örökség részét képező értékek, a hungarikumok, élvezzenek adókedvezményt, és pályázati támogatást, zárta gondolatait a képviselő, majd felsorolta a lehetséges védelem öt szintját is és közös gondolkodásra szólította a jelenlévőket. -Meghatározó Veszprém megye kultúrája a régióban és országos szinten is – hangoztatta az itteni értékek számbavételekor Talabér Márta, majd egyebek mellett ezer éves megyénk értékekben bővelkedő múltját és jelenét emelte ki. Mint mondta a megye eltökélt célja intézményei működtetése, köztük több önként vállalt feladatot is ellátnak. Utóbbira jó példa a színház, melynél ráadásul az utóbbi időben sikerült megsokszorozni a látogatottságot. Büszkék lehetünk szellemi műhelyeinkre, civil szerveződéseire, felnőtt és gyermek művészeti csoportjaira – vélekedett az alelnök, aki a konferencia sorozat védnöke is egyben.
Globalizált világunkban felértékelődtek a népszokások, a népművészet – vetett össze múltat és jelent Pappné Rácz Ildikó csuhéfonó, népi játékkészítő iparművész. A nemzet továbbélésének záloga a hagyományaink megőrzése, ápolása, amit már nemzedékek ezer éven át őriztek, csiszoltak. Mutassuk meg Európának nemzeti kincseinket, egyediségünket, sokszínűségünket!- mondta. A hozzászólók közül Kasper Ágota, a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum igazgatója a térség feledésbe merült hagyományai közül megemlítette a bükkfatapló feldolgozást, a fazekasokat, a majolikagyárat, az üveghutát. Felajánlotta, hogy a térség múltját idéző emlékeket, amennyiben az itt élők összegyűjtik azokat, kiállítják a múzeumban.
Elhangzott még, hogy a mostaninál jobban be kellene vonni a fiatalokat a hagyományok őrzésébe, az értékek felkutatásába, amelyre jó példa a már meglévő erdei iskola. Munkanélküliek támogatásával lehetne feléleszteni a régi mesterségeket, és segíteni például a gyógynövény gyűjtést, amelyben bővelkedik a Bakony.
Forrás: Napló
Meghatározó lehet adott térség értékeinek felkutatására a mostanihoz hasonló találkozó – utalt az esemény jelentőségére Kropf Miklós Bakonynána polgármestere, aki a külföldön tartózkodó helyi polgármester nevében köszöntötte a megjelenteket. Dr. Horváth Zsolt országgyűlési képviselő, a konferencia megyei szervezője a hungarikumok különleges védelméről, anyagi és erkölcsi elismeréséről beszélt. Mint mondta, 2009 végéig szeretnék elvégezni az előzetes felmérést, nem csak azt kell megtudni, milyen értékeink hungarikumok, hanem azt is, hogy mit gondolnak az emberek a hungarikumokról, mit gondolnak arról, hogy miként is valósuljon meg a gyakorlatban ezeknek a termékeknek a védelme. Ehhez kérjük az önök segítségét – fogalmazott a honatya. Dr. Horváth Zsolt a törvénytervezetről is beszélt, mely jogokat, privilégiumokat adna a nemzeti értéket előállítóknak. A cél, hogy a szűkebb és tágabb környezetünkben, valamint a Kárpát-medencében levő magyar örökség részét képező értékek, a hungarikumok, élvezzenek adókedvezményt, és pályázati támogatást, zárta gondolatait a képviselő, majd felsorolta a lehetséges védelem öt szintját is és közös gondolkodásra szólította a jelenlévőket. -Meghatározó Veszprém megye kultúrája a régióban és országos szinten is – hangoztatta az itteni értékek számbavételekor Talabér Márta, majd egyebek mellett ezer éves megyénk értékekben bővelkedő múltját és jelenét emelte ki. Mint mondta a megye eltökélt célja intézményei működtetése, köztük több önként vállalt feladatot is ellátnak. Utóbbira jó példa a színház, melynél ráadásul az utóbbi időben sikerült megsokszorozni a látogatottságot. Büszkék lehetünk szellemi műhelyeinkre, civil szerveződéseire, felnőtt és gyermek művészeti csoportjaira – vélekedett az alelnök, aki a konferencia sorozat védnöke is egyben.
Globalizált világunkban felértékelődtek a népszokások, a népművészet – vetett össze múltat és jelent Pappné Rácz Ildikó csuhéfonó, népi játékkészítő iparművész. A nemzet továbbélésének záloga a hagyományaink megőrzése, ápolása, amit már nemzedékek ezer éven át őriztek, csiszoltak. Mutassuk meg Európának nemzeti kincseinket, egyediségünket, sokszínűségünket!- mondta. A hozzászólók közül Kasper Ágota, a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum igazgatója a térség feledésbe merült hagyományai közül megemlítette a bükkfatapló feldolgozást, a fazekasokat, a majolikagyárat, az üveghutát. Felajánlotta, hogy a térség múltját idéző emlékeket, amennyiben az itt élők összegyűjtik azokat, kiállítják a múzeumban.
Elhangzott még, hogy a mostaninál jobban be kellene vonni a fiatalokat a hagyományok őrzésébe, az értékek felkutatásába, amelyre jó példa a már meglévő erdei iskola. Munkanélküliek támogatásával lehetne feléleszteni a régi mesterségeket, és segíteni például a gyógynövény gyűjtést, amelyben bővelkedik a Bakony.
Forrás: Napló
2009. július 22., szerda
2009. július 21., kedd
2009. július 20., hétfő
Vadrózsából tündérsípot

"A Veszprém Televízió ünnepélyes sajtótájékoztatón mutatta be tegnap a Dubniczay-ház Moholy-Nagy László-termében új gyermekfilm-sorozatát, melyhez az ORTT pályázatán nyertek támogatást.
Kővári Péter, a Duna TV főszerkesztője a mesékről meséltA Vadrózsából tündérsípot című hatrészes tévéfilm (a Kukkantó produkciója) elkészítéséhez - mint azt Szegedi László igazgató-főszerkesztő elmondta - a TV Gyerek pályázaton erős mezőnyben bizonyultak eredményesnek. Somody Zsuzsa (a film szerkesztője, rendezője) munkatársaival olyan pályázati anyagot készített elő, amely a gyermekek számára az irodalom, a képzőművészet, a zene, a népművészet erejével képes értékközvetítő, ugyanakkor szórakoztató és nevelő erejű időtöltést nyújtani. Ehhez a célhoz sikerült megnyernie a Kaláka együttest is. A pályázati önrészt az önkormányzat támogatásával szerezték meg. S még el sem készült a hatodik rész, mikor már a stáb és a produkció elnyerte a Helyi Érték Díjat is a helyi televíziók pályázatán. A filmben is szereplő Kaláka együttes a bemutatón is muzsikált. A filmsorozatban egyensúlyban van a vers, a mese, a zene és az ének, a hangszerekkel való ismerkedés, a népi játék, néptánc és a népi kézművesség. A film címe Weöres Sándor Furulya című verséből vett idézet, melyet a Kaláka zenésített meg. A szerkesztő kiemelte, a munkában többek között Szvath Márton operatőr, Vízler Róbert vágó, Pera Éva gyártásvezető segítségét, köszönetet mondott Abonyi Gábornak, aki az eseményekhez a méltó helyszínt biztosította, valamint Papné Rácz Ildikónak, aki a népi kézműves foglalkozások levezetését vállalta, és a gyerekeknek, akik a film szereplői.
Kővári Péter, a Duna TV főszerkesztője a mesékről meséltA Vadrózsából tündérsípot című hatrészes tévéfilm (a Kukkantó produkciója) elkészítéséhez - mint azt Szegedi László igazgató-főszerkesztő elmondta - a TV Gyerek pályázaton erős mezőnyben bizonyultak eredményesnek. Somody Zsuzsa (a film szerkesztője, rendezője) munkatársaival olyan pályázati anyagot készített elő, amely a gyermekek számára az irodalom, a képzőművészet, a zene, a népművészet erejével képes értékközvetítő, ugyanakkor szórakoztató és nevelő erejű időtöltést nyújtani. Ehhez a célhoz sikerült megnyernie a Kaláka együttest is. A pályázati önrészt az önkormányzat támogatásával szerezték meg. S még el sem készült a hatodik rész, mikor már a stáb és a produkció elnyerte a Helyi Érték Díjat is a helyi televíziók pályázatán. A filmben is szereplő Kaláka együttes a bemutatón is muzsikált. A filmsorozatban egyensúlyban van a vers, a mese, a zene és az ének, a hangszerekkel való ismerkedés, a népi játék, néptánc és a népi kézművesség. A film címe Weöres Sándor Furulya című verséből vett idézet, melyet a Kaláka zenésített meg. A szerkesztő kiemelte, a munkában többek között Szvath Márton operatőr, Vízler Róbert vágó, Pera Éva gyártásvezető segítségét, köszönetet mondott Abonyi Gábornak, aki az eseményekhez a méltó helyszínt biztosította, valamint Papné Rácz Ildikónak, aki a népi kézműves foglalkozások levezetését vállalta, és a gyerekeknek, akik a film szereplői.
A nézőtéren többeknek is tátva maradt a szája...A sajtóbemutatón Kővári Péter, a Duna TV főszerkesztője köszöntőjében kiemelte a mese fontosságát a gyermekek életében, szellemi-lelki fejlődésében. Sajnos manapság a gyermekekkel nem foglalkoznak a televíziók, nem készülnek új gyermekműsorok, új mesefilmek. A Duna TV testvérre talált a Veszprém TV-ben, mondta, hiszen mindketten igényes és szerethető gyermekadásokat sugároznak ma is. A VT új filmsorozatát ősszel a Duna tévé is műsorára tűzi majd. " Forrás: Napló
Hajlítom, kötözöm
2009. július 18., szombat
2009. július 17., péntek
Magyarország varázslatos tájai
Csatlakoztam HEra játékához.
Találjátok ki, hogy melyik város látható a képen?
Számomra Magyarország legszebb kisvárosa, itt születtem, itt nőttem fel, itt tanított meg NAGYANYÁM az élet szeretetére.
Megfejtés határideje: 2009. július 27.A helyes megfejtők között csuhés meglepetést sorsolok ki.
Akinek kedves emléke van ezzel a várossal kapcsolatban, örömmel veszem, ha megosztja velünk.
Jó játékot!!!
2009. július 16., csütörtök
....a jóság híre
...Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön.De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában.Igyekezz, kisfiam, hogy amerre jársz, sok pillangó legyen. Ne lépj reá a csigára, hanem tedd félre az útból, hogy más se léphessen reá. És ebből újra megszületik egy pillangó.Bárki, ha bajban van, segítesz rajta, ugye? Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül.Wass Albert: Tavak és Erdők könyve
2009. július 15., szerda
Bogim alkotásai
"Kilégzés" után
2009. július 14., kedd
Feketeribizlitől hoztam
Ezt a bejegyzést a Szirkablogban találta. Köszönöm! Nagyon köszönöm!!! :)))"Nem azért vagyok boldog, mert könnyű az életem. Nem is tudom, van-e olyan, hogy könnyű élet. Nekem sosem volt. Szerintem az ember mindig keres magának "feladatot" és azt éli meg nehéznek, amiben éppen van.
Nem könnyű persze, de kihívások nélkül siker sincs, és engem a sikerélmény éltet. Ha csak annyi is, hogy finom kenyeret sütöttem, hogy sikerült rávenni Szirkát az átöltözésre vagy ha az esti fáradtság nem feszültségbe torkollik, hanem nevetésbe.(...)
Mert én is attól töltődök fel, hogy Ármin a tükörben átkukucskál a flakonok között, rám nevet és a világ legaranyosabb hangjait adja ki, attól, hogy Szirka örül a fluoreszkáló kiskacsának, amit ma vettünk neki 55 forintért, üldögél vele a sötét fürdőszobában a kádban és ha felgyújtjuk a villanyt, mondja, hogy még és a kacsa mellé még az ágyba is hajlandó befeküdni magától - ilyen apróságokkal pedig tele van a nap. Hol a szívemet melengetik, hol megnevettetnek és következő fél órára megint van energiám.(...)
Amit nem lehet, azt nem is kell. Nem lehet mondjuk elvégezni a házimunkát, míg szoptatok, de nem is kell házimunkát végeznem, míg szoptatok. Én döntöm el, hogy megfosztanak a tevékenykedés lehetőségétől vagy kapok egy kis pihenőt. Az is csak rajtam múlik, hogy Ármint újra szoptatni kell, újra sétálgatni kell vele a karomra fektetve vagy még szoptathatom és még felvehetem, érezhetem az illatát, a bőre puha melegét. Én döntöm el, hogy robot vagy ajándék.
Mikor is lennék boldog, ha nem most? Máskor nem lehet. Majd boldognak lenni nem boldogság.
És azok az örömök, amiket most tartogatnak ezek a nehéz hétköznapok, nem jönnek vissza sosem. Most lehet puha talpikókat puszilgatni, pihehajakat simogatni, pocakokat csiklandozni, mesét olvasni. Néha persze jólesne, ha beülhetnék valahova egy szuper jegeskávé desszertre, végig aludhatnék 8 órát, Andrissal moziba, étterembe mehetnék (és nem kellene a pincért minden fogásról kifaggatni, hogy mi van benne), vagy csak úgy leülhetnék egy padra és nézhetném az embereket, egész nap olvashatnék, délután a teraszon teázgatnék, elmélyedhetnék és verseket írnhatnék - de most nem ezeknek van itt az ideje. Eljön majd az ő idejük is, amikor meg talpikók nem lesznek már, meg csiklandozások.
Vágyakozni mindig lehet másra, akármilyen jó életünk is van, de kötözni való bolond lennék, ha a jelen örömeit odaadnám a hiábavaló sóvárgásért."
Köszönet
Ajándékot kaptam!!!!! :))))
Drága CCsigaház!
Nagyon köszönöm a kedves, hozzám illő ajándékod.
Váratlan meglepetés volt számomra.
Annyira örülök!!!!!!!
"E földre csak mosolyom hoz gyönyört,
Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra."
Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra."
Nagyon-nagyon köszönöm! :)))
2009. július 3., péntek
Kedveseim!
A következő héten pihenni megyünk, ezért most egy darabig távol leszek.
Kívánok Nektek sok-sok napsütést, örömöt, vidámságot a családotokkal......
és LEGYETEK JÓK, HA TUDTOK!
Sok puszi: Ilda :)))
2009. június 30., kedd
A Hétfejű Tündér

Nem volt nálam csúnyább gyerek Rácpácegresen. Azazhogy mit beszélek, hetedhét országon nem akadt nálam csúnyább gyerek. A lábam gacsos volt, a hasam hordóhas, a fejem úritök, az orrom ocsmonda, egyik szemem balra nézett, másik szemem jobbra nézett, hívtak emiatt kancsalnak, bandzsalnak, sandának, bandzsának, kancsinak, bandzsinak, árokba nézőnek; tyúkmellem volt, suta voltam, fülem, mint az elefánté, harcsaszám volt, puklis karom, a termetem girbegurba.
Hát ilyen csúnya voltam.
Vagy tán még annál is csúnyább.
Úgy szégyenkeztem emiatt, ahogy még senki Rácpácegresen. És forrt bennem a düh, emésztett a méreg, rágtam magam, elöntött az epe. Miért vagyok én ilyen csúnya? Kiért? Miért? Mi végre? Ki végre?
Két zenész lakott a szomszédomban Rácpácegresen. Jobbról Rácegresi, balról Pácegresi. Rácegresi tudott furulyázni, Pácegresi nem.
Rácegresi azt mondta nekem:
– Csúnya vagy, csúnya vagy, de azért rád is süt a nap. Ha egyszer jó szíved lesz, el is felejted, hogy csúnya vagy. És meg is szépülsz tőle.
De én nem jó akartam lenni. Szép akartam lenni. Mérgelődtem, acsarkodtam, kardoskodtam, epéskedtem.
Pácegresi meg azt mondta:
– Olyan randa vagy, hogy nem lehet rád nézni. Téged elvarázsoltak. Ez a hétfejű szörny varázsolt el téged biztos, aki itt lakik Csodaországban. Azt kellene megölnöd.
– De amikor olyan szépen énekel – mondtam neki.
Pácegresi legyintett.
– Álnok ének az – mondta. – Így csalja tőrbe az áldozatait.
Ez a hétfejű szörny vagy hétfejű sárkány, avagy hétfejű boszorka ott élt hozzánk közel. Mert Rácpácegres a Négyszögletű Kerek Erdő közepén van, s innen csak egy ugrás Ajahtan Kutarbani király fazsindelyes palotája, s a palota mögött meg rögtön kezdődik Csodaország. Ott lakott ez a hétfejű micsoda. És esténként gyönyörűen énekelt. Hét szólamban. Mind a hét szájával más szólamot. Hát ő varázsolt el engem. Őmiatta lettem ilyen rút. Na megállj! – gondoltam magamban! Elhatároztam, hogy megölöm.
– Ez az egyetlen lehetőség – helyeselt Pácegresi, a zenész, aki annyira nem tudott furulyázni, hogy már nem is akart, a furulyája is tömör arany volt, lyuk se volt rajta.
Ettől kezdve mindennap edzettem, hogy legyőzhessem a hétfejű szörnyet. Hétfőn sárkánytejet ittam, kedden lándzsát szórtam, szerdán karddal hadakoztam, csütörtökön baloskával, pénteken péklapáttal, szombaton szablyával, vasárnap vassal, vérrel, vencsellővel.
Meg is erősödtem hamar, s egy éjszaka nekiindultam. Karddal, lándzsával, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel.
– Megöllek, gonosz szörny, megöllek, elvarázslóm – ropogtattam a fogaim között.
A talpam alatt rídogáltak a füvek. Csak mentem: bimm-bumm. Mit nekem füvek! A fejem felett recsegtek, sírdogáltak a fák. Csak mentem: dimm-dömm. Mit nekem fák! Az ég sóhajtozott, a föld nyöszörgött. Csak mentem: zitty-zutty. Mit nekem ég, mit nekem föld!
Hajnaltájt értem Csodaországba, még alig-alig pirkadt. De rátaláltam a hétfejűre. Ott aludt egy eukaliptuszfa alatt, be volt hunyva mind a tizennégy szeme.
Nosza, nekiestem. Sutty, levágtam az első fejét – mintha egy húr pattant volna el, földtől holdig érő, megzengett a világ. Fölébredt persze, álmélkodva bámult rám tizenkét szemével. Nem kíméltem, nyissz, levágtam a második fejét is! Illatok szabadultak el ekkor, kikerics, fodormenta, kakukkfű, orgona és nárcisz illata. Felém nyúlt, meg akart fogni. De nem hagytam magam. Dolgoztam keményen a karddal, lándzsával, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel.
Lehullt a harmadik feje is – források, csermelyek bugyogtak fel egy pillanatra.
A negyedik is – aranyhajfonatok libbentek s tüntek el a fák közt.
Az ötödik is – felcsilingeltek s elhaltak szánhúzó lovak téli csengettyűi.
A hatodikat nagyon féltette, húzta, óvta, de nem menekült. Lenyisszantottam. Harang szólalt meg akkor, sok békességes harang. Egyre halkabban, egyre halkabban…
De akkor, jaj, elkapott! Szorosan magához ölelt, mozdulni se tudtam. A fejem épp a mellére szorult, hallottam a szívdobbanásait. Kopp-kopp – dobogott a szíve. És azt kérdezte tőlem:
– Mit vétettem én neked, ember fia?
– Megölhetsz – mondtam neki –, szétroppanthasz. De akkor is jól tettem, amit tettem, mert ilyen csúnyává varázsoltál. Én vagyok a legcsúnyább ember a földön.
Fölpillantottam, megláttam a szemét. Fénylett a szeme, mint a szép távoli csillag. Megláttam az arcát. Tavak jóságos tükre, föld barna nyugalma, templomok békéje, májusi rétek szépsége – ilyen volt az arca.
– Te bolond, te bolond – mondta kedvesen. Megcsókolt jobbról, megcsókolt balról, megcirógatott.
Ez nem öl meg engem, ez nem varázsolt el engem, ez nem bánt engem, ez szeret engem. És már sírtam is; te úristen, hat fejét levágtam!
Elengedett. A szeme tükrében megláttam magam. A lábam egyenes volt, a hasam sima, a fejem hosszúkás, nem voltam se bandzsa, se lapátfülű, se tyúkmellű, se harcsaszájú.
Térdre estem előtte.
– Nem érdemlem én ezt – mondtam neki –, változtass vissza rúttá. Hiszen hat fejed levágtam. Jaj, csak visszaragaszthatnám!
Rázta a fejét, hogy nem lehet. Mosolygott. Ekkor kelt föl a nap, rásütött. Akkor jöttem rá, hogy hiszen a Hétfejű Tündért akartam megölni, a világ legjóságosabb tündérét. Balga ésszel hat fejét levágtam.
Mi lesz, ha ez az egy feje is elvész?
– Engedd meg, hogy a testőröd legyek, engedd, meg, hogy őrizzelek - mondtam neki.
Bólintott.
Soha többé nem mentem vissza Rácpácegresre, ott maradtam a tündért vigyázni.
Őrzöm őt ma is, lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel.
Ne is próbáljatok rossz szándékkal közeledni hozzá! Nem engedhetem bántani.
Mert egy bolond levágta hat fejét, csak egy maradt neki. Erre az egyre vigyázzunk hát mindannyian. Lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel. És szeretettel.
2009. június 29., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)














